Moralizálás az életről és a halálról, erőszak, nyomozás, rejtély – akár egy múlt századi képregény, amiben egymást követik az erősebbnél erősebb csavarok, hogy egy orrhosszal előttünk járjanak avége címig. Ja, hogy a plüssállatok nyomoznak, véreznek, élnek és halnak? Oly’ lényegtelen…
Tim Davys nem akármilyen figura. Ez a svéd író a legnagyobb homályba képes burkolnia személyét, és akárcsak hazánk ismert/ismeretlen személyiségű írója, Kondor Vilmos, Davys is képes úgy alkotni, hogy bár az érdeklődő olvasó közönség tud róla, úgy érzi, ismeri. Valójában ennek a tökéletes ellenkezője az igaz.
„Viharos és sötét éjszakán születtem egy messzi, messzi országban. Húszéves korom előtt egyetlen könyvet sem olvastam. Képregényekből, magazinokból és filmekből tanultam meg, hogyan kell egy történetet elmesélni. Tanultam irodalmat, állást kaptam, találtam magamnak egy feleséget és vettem egy kutyát. Pszichológiát tanultam, újabb állást kaptam, a feleségemet megtartottam és írtam egy könyvet.
Ma sokkal öregebb vagyok, mint régebben. A kutya is. A feleségem korát illetően egy szót sem vagyok hajlandó szólni. Megyek előre: életben vagyok, többet írok és megszokom a New York-i életet. De egy dolgot megtanultam az életben (és komolyan mondom, hogy megtanultam): Soha nem az lesz a vége, ami elterveztél.”
Davys magasra teszi a tétet a Halállistával, de nem csalódtunk. A lefejezett keselyű rejtélye c. könyv karakterei kellőképpen eltaláltak, így a plüssállatok vagy a latextestű kobra mind egy szálig megszemélyesített, élő játékosokká válnak a Davys által létrehozott meccsben. Azt azért jó tudni, kapufát nem szívesen fogad el Véreb Lőrinc főfelügyelő.
Davys, a Halállista c. első regényének kisfilmjéhez képest vajon mennyire lenne sötét, az Agavénál megjelent második Davys-kötet A lefejezett keselyű rejtélye?
