Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet, azaz amikor a politika képviselői az írókon keresztül kívánnak szólni. Szőnyei Tamás a titkokra volt kíváncsi. Írói titkokra.
Szépirodalmi és publicisztikai munkássága, közéleti és politikai szerepvállalása révén az írótársadalom számos képviselője igyekezett tevékenyen részt venni az ország sorsának alakításában. Ennek megfelelően a politika megkülönböztetett figyelemben részesítette az irodalmi élet szereplőit, s korszakonként változó eszközökkel, módszerekkel és hatásfokkal megpróbált befolyást gyakorolni az irodalmi élet alakulására.
Történelmünk jellegzetessége az irodalom önmagán túlmutató, politikai, társadalmi szerepvállalása. 1956 is kérdések, bírálatok megfogalmazásával, nyilvános kimondásával, kinyomtatásával kezdődött.
Szőnyei Tamás új kötetének segítségével az 1956 és 1990 közötti magyar irodalom és az államhatalom viszonyának eddig ismeretlen fejezeteibe nyerhet betekintést az olvasó. A több mint kétezer oldalnyi izgalmas anyag nem csupán ügynöki jelentéseket tartalmaz, de azok szakszerű feldolgozásával, kontextusba helyezésével és magyarázatával az egész Kádár-korszakról sajátos korrajzot fest.
A terjedelmében és elmélyültségében egyaránt páratlan munka könyvtárnyi irodalmat mozgat meg. Sok ezer dokumentum részletes és pontos elemzésén keresztül ismerhetjük meg az ügynöki tevékenység mindeddig feltáratlan oldalát.
Az Irodalmi Újság publikációival, a Petőfi Kör vitaestjeivel.
’56 után a hatalom nem engedhette, hogy ez megismétlődjék, ezért igyekezett a legmesszebb menő ellenőrzést gyakorolni az irodalmi élet fölött. Intézményes szinten (az írószövetségben, újságok, folyóiratok, könyvkiadók szerkesztőségeiben, kutatóintézetekben, egyetemi tanszékeken, rádióban, televízióban) és a magánszférában (baráti körökben, kávéházi asztaltársaságokban) egyaránt, sőt az emigránsok között is. Meg kellett akadályozni a tabukra fittyet hányó szavak, mondatok és művek publikálását, és megtorolni, ha netán mégis átcsúsztak az ellenőrzésen. Le kellett szerelni a lapalapítási kezdeményezéseket, és odasózni, ha egyes folyóiratok, irodalmi, művészeti csoportosulások merészeltek autonóm módon működni. Semlegesíteni kellett a Nyugat fellazító hatását.
Az állambiztonsági szolgálat évtizedeken át nagy erőkkel dolgozott az intézkedéseket megalapozó információk megszerzésén. A hivatásos állomány és az ügynöki hálózat által termelt dossziék sok ezer oldala tanúskodik erről.
Szőnyei Tamásnak a dokumentumokat feltáró kutatása eredményeként most megnyílnak az 1956 utáni magyar irodalomtörténet eddig jószerivel olvasatlan lapjai.
