Benedek Tibort, a magyar kabaré egyik legendás alakját a közönség elsősorban a jól értesült, tudálékos kispolgár, Zacsek szerepében és jellegzetes szófordulatairól ismert.
Fia Benedek Miklós színművész, a nemzet színésze, unokája Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóvolt. Benedek Tibor rövid, mindössze 52 évet felölelő életművéből elsősorban a nevetés maradt meg: egy jellegzetes hang, néhány összetéveszthetetlen szófordulat és egy felejthetetlen kérdés: „Így van, Cicvarek?”
A színpadot választotta a kereskedelem helyett
Benedikt Tibor néven 1911. szeptember 16-án született Miskolcon. Édesapja utazó kereskedelmi ügynök volt, fia azonban más pályára készült. A kereskedelmi iskola elvégzése után beiratkozott az Országos Színészegyesület Színészképzőjébe. Édesapja végül elfogadta döntését, egyetlen feltétellel: színészként ne a Benedikt nevet használja. Így lett belőle Benedek Tibor.
1931-ben Érsekújváron kezdte pályáját, ahol többféle műfajban is kipróbálhatta magát. Budapestre vágyott, ezért 1934-ben a fővárosba költözött, annak ellenére, hogy nem várta szerződés. Végül az Arizona mulató dzsesszénekeseként kapott munkát, ahol négy éven át szórakoztatta a vendégeket.
Származása miatt 1938-tól nem léphetett színpadra, ezért ügynökként dolgozott, majd 1942-ben munkaszolgálatra vitték a szovjet frontra. Csak három év múlva térhetett haza. A háború után előbb tisztviselőként kereste a kenyerét, majd 1948-tól a Magyar Múzsa nevű utazótársulattal járta az országot. Később a Magyar Rádió társulatának tagja, majd a Kamara Varieté művésze lett.
Az igazi áttörést 1951-ben a Vidám Színpad hozta meg számára. Olyan kiváló komikusok mellett lépett fel, mint Kazal László, Salamon Béla és Kibédi Ervin. A Révay utcai színházban alakította ki sajátos, összetéveszthetetlen stílusát, és úgy vált rendkívül népszerűvé, hogy pályája során szinte soha nem játszott főszerepet.
Zacsek és a „mibul”, „problema”, „példul”
Benedek Tibor legemlékezetesebb alakítása Zacsek volt, a mindentudó, mindenről tájékozott kispolgár figurája. Nazális hangja, jellegzetes előadásmódja és nyelvi leleményei hamar a közönség kedvencévé tették.
A kabaréban szinte védjegyévé vált a kérdés: „Így van, Cicvarek?” Szócsavarásai közül pedig több még a köznyelvbe is bekerült. Az ő „találmányának” számított például a „mibul”, a „problema” és a „példul” – a nyelvészek számára bosszantó, a közönségnek annál mulatságosabb fordulatok.
Benedek egy időre a Petőfi Színházhoz szerződött a magasabb gázsi reményében, ám betegsége miatt ott már alig tudott színpadra lépni. Gyomorfekéllyel megoperálták, és a műtét után egyre súlyosbodó szorongások gyötörték. Rövid jelenetekben még visszatért a Vidám Színpadra, közönsége azonban ebből semmit sem érzékelt: továbbra is a korszak egyik legnépszerűbb komikusa maradt.
A televízió éppen önálló Benedek-műsor összeállításán dolgozott, amikor 1963. szeptember 18-án, mindössze két nappal 52. születésnapja után, önkezével vetett véget életének.
Fia, Benedek Miklós szintén színész lett, unokája pedig a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Benedek Tibor.
