Van valami perverz szépsége az orvosi eszközök bemutatásának, egy szoba leírásának, az ingerültség, őrület fokozatos megjelenítésének. A francia thrillerszerző, Thierry Jonquet elképesztően kegyetlen és sötét kisregényében a szálaknak alig több mint 130 oldal alatt kell összefutniuk. – Recenzió
Thierry Jonquet (1954-2009) kiszámíthatón csavaros lektűrje elejétől kezdve komor, nyomasztó hangulatú. A francia bűnügyi kisregény három éve elhunyt írója saját hazájában főként politikai témájú krimijeiről ismert, de világhírnévre a Tarantulával tett szert. A feszültségtől nem mentes sztori az istenkísértő plasztikai sebész bosszúvágyban, szeretetben és szerelemben tobzódó őrületéről mesél, amely családjának a tragédiája nyomán bontakozik ki egy elegáns kúria alagsorának kulcsra zárt szobáiban.

A nem lineárisan előre haladó történet apránként vezet be minket a doktor, Richard Ledgard életébe. A plasztikai sztársebész anyagi helyzetének megfelelő státuszszimbólumokkal körülvéve él, senki nem kérdőjelezi meg, miért veszi körbe egy magas fal a birtokát, miért reteszel le minden lakrészt a házban, és miért tart fogva egy, a kertjében élő hattyúkhoz hasonló világraszóló szépséget, Ève-t, akit a nap huszonnégy órájában kamerák – és a doki szemei – figyelik folyamatosan, és akit Ledgard nemcsak mentálisan kínoz, hanem szexuálisan is kizsákmányolja: alkalmanként perverz vágyaikat kielégítő fizető vendégeknek szolgáltat ki. Ugyanez a plasztikai sebész a lányát, Viviane-t a pszichiátrián tartja, és mert képtelen elszakadni tőle, időről-időre végignézi, ahogy a valaha gyönyörű lány valamitől menekülni vágyódva öncsonkítja, tépi és marcangolja magát.
A minden tettében őrületet mutató doki hol kacajra fakad, hol szexuális késztetésével küzdve kiabál a házában lakókkal, mit sem tudva arról, hogy tisztes távolságban tőle egy bankrabló frissen lőtt sebét próbálja megtisztítani miközben merevedési problémáinak, nőhiányának, volt tettes- és csajozós társa eltűnésének gondjaival bajlódik, nem feledve, hogy nyakán a rendőrség. Méghozzá joggal: Alex és társa nem csak milliókat zsákmányolt, hanem egy rendőrgyilkosságot is elkövetett.
És ki lehet Vincent? A fiatalember, aki a plasztikai sebész alaksorában él, vagyis inkább nyomorog, pucérra vetkőztetve, láncra verve és pórázon tartva, szó szerint kutyakaján tartva, a higiénia alapvető lehetőségeit is nélkülözésre kényszerítve – valami köze csak kell, hogy legyen a többi szereplőhöz, máskülönben nem lenne visszatérő szenvedője a történetnek. Valamiért újra és újra meglátogatja őt a középkorú férfi, valamiért idővel változnak a körülményei, és megváltozik ő maga is. Vincent egy idő után már csak Tarantulának nevezi fogva tartóját, mert „Tarantula egy olyan pók, amelyiknek többféle mérge is van”.
A szereplők visszaemlékezései által lassan felsejlik a múlt, új és új lehetőségeket nyitva a jelenre, fokozatosan megvilágítva azt. Elfojtott kérdések akarnak teret kapni, de a gyűlölet és a frusztráció nem sok teret ad. Richard Ledgard egyre közelebb kerül a maszkírozott fogolyhoz, akit amúgy sem véletlenül választott.
Noha egyes pillanatok, érzelmi megnyilvánulások vagy kényszeredett cselekedetek előre kiszámíthatóak, a végső epizódok pedig egyenesen mosolyogtatók, Jonquet mindezt feledtetni tudja azzal, hogy folyamatosan feszültségben tart. Nem engedi egy percre sem, hogy könnyedén beleéljük magunkat a történetbe. Nem engedi, hogy könnyedén túltegyük magunkat a könyvön, mert legszívesebben hol letennénk, hol előrelapoznánk, csak magunkénak tudjuk a doktor történetét, végére járjunk mindennek, mielőtt az őrületbe kergetnének minket is, hiszen Jonquet története totálisan perverz. Beteg. A szereplők megszállottan keresik a múltat, a jelent és a jövőt, az igazukat és a tévhiteket. Mindenki hajlamos az önbíráskodásra. Eszelősek, ami sajnos sokszor karikatúraszerűen csattan az olvasó képébe.
Thierry Jonquet kisregényét Pedro Almodóvar filmesítette meg Antonio Banderasszal a főszerepben.
Cím: Thierry Jonquet: Tarantula Eredeti cím: Mygale Fordította: Takács M. József Kiadó: Cartaphilus Oldalszám: 136 Megjelenés: 2011