„A szokásos képlet szerint óriási tervek vannak, amik között mostanság épp azzal foglalatoskodunk, hogy mi maradjon benn…” Irodalmi élmények, botrányok, sikerek és tervek – azaz milyennek látta a 2015-ös évet Kovács Attila Zoltán, a Helikon Kiadó főszerkesztője.
Hagyományunk szerint idén is megkértünk néhány, az irodalommal és könyvkiadással foglalkozó szerző-publicistát, kiadóvezetőt, szerkesztőt, hogy értékelje az évet. Tavaly a vágyakról és a megvalósult sikerekről, illetve az év felfedezettjeiről és a csalódásokról kérdeztük a hazai könyvszakma résztvevőit.
Idén a különösen emlékezetes olvasásélményekre, a kellemetlen pillanatokra és a “kedvenc szavára” kérdeztünk rá. 2015 könyves sikereiről és érdekességeiről a szépirodalmi és történelmi könyveket gondozó Helikon Kiadó főszerkesztője, Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész mesélt.
Mi jelentette számodra a 2015-ös év legkatartikusabb olvasmányélményét?
Nem tudom, ki lehet-e emelni egyet a sok közül, ráadásul nálam szinte összemosódik a szabadidős olvasás a munkával. Mondjuk A prágai temetőt (Eco) másfél éve olvasom, de nagy úr az időhiány, a saját dolgaink közül Eliade szépirodalmi teljesítménye volt lenyűgöző (Maitreyi – Bengáli éjszaka), ismeretterjesztő vonalon talán Mindszenty opusza, a teljes kiadású Emlékirataim, mely döbbenetes képet fest az ötvenes és hatvanas évek Magyarországáról. No meg számtalan projekt fut, amik (még) kiadatlan csemegék, s egyik jobb, mint a másik (Bánffy Miklósné, Matzner Lola, Andrássyné Zichy Eleonóra, Apponyi Albert naplója), ez már most látszik, de most is épp ismeretlen Márai-regényt olvasok, A nagy Isten vacsoráját. Egyszóval a legkatartikusabbat inkább úgy finomítanám, hogy katartikus…
Kinek adnád 2015 irodalmi Citrom-díját?
Álságos lenne bárkinek is odaítélnem, mert a személyes élményeim valójában csonkák; számtalan mű fordul meg a kezemben, látom, tudom, mi jelenik meg, rengetegszer bele-belenézek, belekapok művekbe, pusztán primér érdeklődés szintjén, aztán mivel sokszor elmarad a kiolvasás élménye, azt hiszem, hamisat mondanék, ha most címekre és szerzőkre lőnék.
Mit tartasz az év irodalmi botrányának, illetve az év szenzációjának?
Alekszijevics Nobel-díja meglepő fordulat, mert nem szépirodalmi szerző, lehet, hogy ő az egyik válasz, egyszerre a kérdés mindkét részére. Nálunk szinte ismeretlen író (nem az első ilyen a Nobelesek sorában), mindenesetre tavasszal megjelentetjük az anno, még a rendszer- vagy módszerváltozás előtt csonka kiadásban lehozott A háború nem asszonyi dolog kötet teljes változatát.
De kettős játék az amerikai Hugo-díj politikai áthallása, Göteborg vagy a honi tankönyves vita végeláthatatlan sora, ahogy a Harper Lee-szenzációnak is van másik olvasata. Talán nem botrány, legfeljebb mellbevágóan irodalmiatlan Az ember tragédiájának előszava a legutolsó kiadásban.
Kedvenc szavad 2015-ből?
Továbbra is: szépirodalom.
Milyen kiadói terveid/terveitek vannak 2016-ra?
A szokásos képlet szerint óriási tervek vannak, amik között mostanság épp azzal foglalatoskodunk, hogy mi maradjon benn, és egyáltalán milyen sorrendben és mikorra jelenjen meg mindaz, ami aztán a végső listába kerül. Nagy erőbedobással megy tovább a Helikon Zsebkönyvek sorozat, mintegy harminc kötet várható, és továbbra is ’klasszikusok ezerért’ a profán jelszó, olyan szerzőkkel, mint Nádas, Szerb Antal, Seneca, Twain, Kipling, Casanova, Nietzsche, Móricz, Csáth.
Számtalan kuriózum van készülőben: Weöres versantológia (hazafias versek), első kiadású Márai-, Mindszenty-mű (A nagy Isten vacsorája, Egy tragikus sorsú nemzet), Bánffy Miklósné Váradi Aranka-, báró Bornemisszáné Szilvássy Karola-napló, lesz Márai-napló és a Fedőneve: Ulysses II. (Szabad Európa Rádió 1954–56), továbbá készülőben a Matzner Lola-napló, ami lehet, hogy átcsúszik következő évre. Kós Károly Kalotaszeg, Tamási kiadatlan novellák, Hankiss-életmű új darabja, Huszti Péter-regény, továbbá Hoppál Mihály, Vonnegut, Eliade, Welsh, Bukowski, Vian, Freud, Pamuk művek: felsorolni sem egyszerű, amikor egyszerre követjük a kiadói küldetéstudatot, a trendiséget és a modernizmust a szó klasszikus értelmében: e jó értelemben vett vegyesházasság vezet oda, hogy az MTA-val közös Őstörténet-sorozat mellett (aminek újabb két kötete várható jövőre) ott van Ganxsta Zoli és Chuck Palahniuk, vagy egy Márai-bedekker (új kötet az Erdélyi emlék) mellett egy Párbajkódex vagy Ji-King (merthogy a Szenzár idéntől a kiadóhoz tartozik); ezek nem oppozíciók, hanem párhuzamos létek, amik a Helikon széles körű palettáján a színskála darabjai. És lesz még Lackfi János új kötet, Bagdy Emőke művészetpszichológia, Batthyány családtörténet, Rushdie, Woody Allen, Ajvanhov, a kortárs orosz nagyágyú Tyerehov… szóval A prágai temető az állandóság marad jövőre is.
