Illyés Gyula és Szabó Lőrinc minden különbözőségük ellenére jó barátok voltak…
Homlokegyenest ellenkező és azonos a világszemléletünk – mondja Szabó Lőrinc. – A szociális részvét, ami benned van, az lakik bennem is a magyar fajta iránt. Itt a lényeg annyival több a formánál, hogy tulajdonképp ugyanaz. Mind a ketten a legmagasabb féltéssel szeretnénk átmenteni a legmagasabb kultúrát, és a legszélesebb népi alapra helyezni. Különben nem vagyunk harcos emberek, ugye?
– De igen, én téged harcos embernek tartalak.
– Csak a ráfogások elhárítására vagyok harcos.
– Én meg az egyéniségemet védem legkevésbé.
– Akkor mást értesz egyéniség alatt.
Forrás: Szabó Lőrinc: A költő, az élet és az alkotás – Írók egymásról, DIA
Fotó: PIM
