„Érdekes megfigyelni, hogy Ezópus meséiben az állatok majdnem mindig saját természetüknek megfelelően viselkednek, de az állatok tulajdonságai mindig azonosíthatók valamilyen emberi tulajdonsággal is.” Beszélgetés Esopus meséiről Kiss Gáborral, a TINTA Könyvkiadó főszerkesztőjével.
Ki ne ismerné, miként rimánkodta ki a sajtot a csalafinta róka a hiú holló szájából a mesében? Ki ne hallotta volna, hogy a róka és a gólya kölcsönösen hogyan jártak túl egymás eszén egy-egy vacsorameghívás során? Ki ne derült volna a nagyképű nyúl és a teknősbéka futóversenyének váratlan eredményén? Aiszóposz már több mint 2500 éve ezekkel a mesékkel szórakoztatta környezetét.
A görög meseirodalom kezdetét Aiszóposz (latinosan írva: Aesopus, magyaros formában: Esopus vagy Ezópus), fríg rabszolga prózában írt meséitől számítjuk. A hagyomány szerint alacsony termetű, púpos ember volt, aki szellemi képességeivel kiemelkedett kortársai közül, s gazdája szabad emberré tette.
Nevét tanító jellegű állatmeséi tették halhatatlanná. Bár meséinek szereplői általában saját természetüknek megfelelően viselkednek, tulajdonságaik, magatartásuk mindig azonosítható valamilyen emberi tulajdonsággal vagy magatartással. A mesék rendszerint az emberi viszonyok, a társadalom és a politika kérdéseiben foglalnak állást burkoltan, mégis közérthetően. Többnyire az elnyomottak, szegények igazát hirdető rövid, tömör helyzetrajzok, a zárásban mindig közlik a tanulságot vagy a mese értelmét. A meseíró egyrészt az igazság kiderítését tartja legfőbb célnak, másrészt a hatalmi túlkapások bemutatásával óvatosságra inti a kiszolgáltatott rétegeket. A hatalmasok vagy gazdagok ezekben a történetekben szinte mindig megbűnhődnek igazságtalanságukért.
Esopus meséi évezredeket átívelően népszerűek. A könyvnyomtatás feltalálásával széles körben elterjedtek. Magyarul is közel ötven kiadást értek meg Pesti Gábor 1536-ban megjelent könyvétől kezdődően.
A napokban jelentette meg a TINTA Könyvkiadó az Esopus meséi című, a 20. század elején több kiadásban is megjelent, és azóta klasszikussá vált, gazdagon illusztrált reprint mesekönyvet, mely alcíme szerint 300 tanulságos állatmese és más történet a tanulóifjúság okulására. A kötetről Kiss Gáborral, a TINTA Könyvkiadó főszerkesztőjével Cerháthalápy Ferenc beszélgetett.
Ezópus örök
Cserháthalápy Ferenc: Melyek a legismertebb Ezópus-mesék?
Kiss Gábor: Mindenki ismeri a gólya és a róka kölcsönös vacsorameghívását, amelyben a ravasz róka lapos tálban szolgálja fel a gólyának az ételt, a gólya pedig viszonzásképpen, mikor visszahívja a rókát, hosszú nyakú edényben kínálja a vacsorát.
Bizonyára sokaknak ismerős a történet, melyben a fán ülő holló szájában lévő sajtot úgy szerzi meg a róka, hogy mézes-mázos szavakkal hízelkedve dicséri a holló énekét, és ráveszi, hogy szólaljon meg, és így a sajt kiesik a holló csőréből.
Ki ne ismerné a nagyképű nyúl és a teknősbéka futóversenyének a történetét a váratlan eredménnyel?
Ki volt Ezópus? Mit tudunk életéről?
A mesék szerzője, Ezópus valóságos személy, fríg rabszolga volt, kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt. Hérodotosz és Arisztotelész is említi személyét. Neve görögösen Aiszóposz, latinosan Aesopus, magyarosan írva pedig Ezópus. A hagyomány szerint alacsony termetű, púpos ember volt, aki szellemi képességeivel kiemelkedett a kortársai közül, s aztán gazdája szabad emberré tette. A „mesék Homéroszának” is szokták hívni. Már kortársai között a mesemondó tehetségével nagy népszerűségre tett szert. Végül is ő az európai meseirodalom első mestere, alapítója.
Kinek szólnak ezek a két és fél ezer éves mesék?
Ezek javarészt állatmesék, azaz fabulák. Nemcsak felnőttekhez szóltak, hanem gyerekekhez is. Fennmaradtak olyan kétezer éves papiruszok, melyeken az Ezópus meséi rímbe foglalva voltak lejegyezve kisdiákoknak.
Jóval később, a pajzán történeteiről ismert középkori nagy mesemondó, Boccaccio így ír a mesékről: A mesék haszna, hogy az első olvasásra is érhető történetekben gyönyörűséget találnak a tudatlanok is, rejtett értelmükön pedig még a tudósok is törhetik a fejüket.
Érdekes megfigyelni, hogy Ezópus meséiben az állatok majdnem mindig saját természetüknek megfelelően viselkednek, de az állatok tulajdonságai mindig azonosíthatók valamilyen emberi tulajdonsággal is.
Hogy terjedtek el Ezópus meséi?
Az Ezópus-mesék széles körben a könyvnyomtatás feltalálása után terjedtek el Európában. Az 1400-as évek végétől a nyomtatott Ezópus-meséket gyakran igen szép fametszetekkel díszítették. Az ezópusi állatmeséket az 1600-as évek második felében Jean de La Fontaine fogalmazta újra, az ő írásai tovább népszerűsítették az állatmeséket.
A meséket magyarul nyomtatásban először Pesti Gábor jelentette meg 1536-ban. Pesti Gábor még másik két magyar nyelvű munkát adott ki, ezek ott vannak az első magyarul nyomtatott könyvek között. Pesti Gábor kiadott egy hatnyelvű szótárt 1531-ben és Új testamentumot – amely a négy evangéliumot tartalmazza csupán – 1538-ban. Ezek együtt ma is korszerű kiadói programnak tekinthetők: szótár – mese – biblia. Pesti Gábor Ezópus-mesefordításait Toldi Ferenc újra kiadta 1858-ban.
Később, Pesti Gábor után mások is lefordították és kiadták Ezópus meséit, például Heltai Gáspár 1566-ban. Összességében a mai napig Ezópus meséinek magyarul körülbelül félszáz kiadása ismert.
A mesék nyelve, szófordulatai hatottak a legtöbb európai nyelvre, és így a magyarra is. A magyar nyelvbe Ezópus meséiből került és terjedt el az egy fecske nem csinál nyarat, a más tollával ékeskedik vagy a savanyú a szőlő szólás is.
Mi jellemzi a mostani TINTA-kiadást?
A TINTA Könyvkiadó által most reprintben kiadott szép munka 100 évvel ezelőtt jelent meg Boros Gábor átdolgozásában. Ez a változat legalább 4 kiadást élt meg a 19. század végétől. Több mint száz rézmetszetszerű fekete-fehér realisztikus rajz díszíti a könyvet, melyet a gyermekek örömmel fognak nézegetni.
Miért adták ki ezt a könyvet?
Ezópus meséit olvasgatva rácsodálkozhatunk, hogy a két és fél ezer évvel ezelőtt élt emberek viselkedése mennyire hasonló korunk emberéhez. A fabulák szereplői sokszor kapzsik és felelőtlenek, de bölcsességgel, szorgalommal boldogulni is tudtak, meg tudták oldani az előttük álló feladatokat, le tudták győzni a nehézségeket.
A korokat átívelően népszerű Ezópus-mesék az antikvitásban gyökereznek, és az európai kultúrkör szerves részét képezik. Azért jelentettük meg a TINTA Könyvkiadóban Ezópus meséit, mert meggyőződésünk, hogy újra és újra vissza kell térnünk a klasszikusokhoz. Szórakoztatni és elgondolkoztatni szeretnénk ezzel a könyvvel a kicsiket és a felnőtteket egyaránt. Nem is beszélve arról, hogy a mesék közös meghallgatása után kiváló alkalom nyílik a szülők és gyerekek közt a tanulságok levonására, így igazán okulásra szolgálnak a fabulák.
