„Egy filmnek vizuálisnak, stilizáltnak kell lennie. Ezt hívom költői realizmusnak. Ami azt jelenti, hogy igaz, de nem realista, egy adag költészettel.” Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr, rendező 85 éves.
Az 1930. június 16-án született szegedi Zsigmond Vilmos filmes fiatal korában egy betegség miatt került közel a fényképezéshez. Ágyban fekve, Dulovits Jenő Művészi fényképezés című könyvét forgatva fedezte fel a fotózás gyönyörűségét. 1955-ben szerezte meg operatőri diplomáját a legendás Illés György tanítványaként. Több főiskolai társával végigfilmezte az 1956-os forradalom táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel – elhagyta Magyarországot. Az Egyesült Államokban telepedett le, 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot. Operatőrként kezdetektől az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemutatása, a valósághű ábrázolás érdekelte, ami egybeesett az 1960-as években kibontakozó amerikai független filmes kívánalmakkal.
A hatvanas években kisebb produkciókban vált ismertté a neve, első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte A bérmunkás volt. 1971-ben a McCabe és Mrs. Miller című Robert Altman-film fényképezése idején – fotós tapasztalatait felhasználva – laboratóriumi eljárással fakított ki felvételeket, hogy a régi filmek hangulatát idézze. Később ezt az eljárást több filmjében is alkalmazta.
Az 1970-es évek amerikai új hullámos realista filmjei mellett olyan hollywoodi filmeket fényképezett, mint a Steven Spielberg rendezte Sugarlandi hajtóvadászat vagy a Harmadik típusú találkozások, utóbbiért 1977-ben operatőri Oscar-díjat nyert. Ő fényképezte a vietnámi háború borzalmait és utóhatását bemutató A szarvasvadászt, amelyért megkapta a Brit Filmakadémia (BAFTA) elismerését.
„A hetvenes években a fiatal amerikai rendezők olyan új fotós stílusra vágytak, amellyel filmjeik különbözhettek a nagy stúdiók produkcióitól. Akkor ismerték meg az olasz mozit és a francia új hullámot, amelyek teljesen újfajta módon készítettek filmet. Amikor látták, ahogyan én és (Kovács) László dolgoztunk, megértették, hogy mi kevés pénzből is tudunk szépen filmezni” – mondta tavaly a világhírű operatőr a Le Film Francais francia filmes lapnak a fesztiválon adott interjúban.
Galéria – Fényképezte: Zsigmond Vilmos
Több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet (a The Band búcsúkoncertjét megörökítő Az utolsó valcert), vígjátékot (Az eastwicki boszorkányok, Maverick), Sztálinról szóló életrajzi filmet (1992-ben Emmy-díjat kapott érte), erotikus thrillert (Sliver, Vágyak vonzásában), dokumentumfilmet (God the Father). Többször dolgozott Woody Allennel (Melinda és Melinda, Kasszandra álma). 2007-ben negyedik alkalommal jelölték Oscar-díjra a Brian De Palma rendezte Fekete Dália fényképezéséért. Az elmúlt években forgatott játékfilmet (Hat tánclecke hat hét alatt), és a televízió számára is dolgozott.
2002-ben a Bánk bán című Erkel-opera filmváltozata volt az első nagy magyar film, amelyet ő fényképezett. 2006-ban egyik közreműködője volt A lyukas zászló című 1956-os dokumentumfilmnek, s ő volt az operatőre A halálba táncoltatott lány című, Hules Endre által rendezett filmnek (2011). A rendezéssel is megpróbálkozott, de ebben kevésbé volt sikeres.
A fény művészi alkotójának nevezett alkotó saját bevallása szerint főiskolai mesterein kívül az olasz neorealistáktól és a francia új hullám operatőreitől tanulta a legtöbbet. Tudását többször is mesterkurzus keretében adta tovább a hazai tehetségeknek, és az Egyesült Államokban is rendszeresen tanít.
1999-ben megkapta az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) életmű-kitüntetését. 2000-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök személyes megbecsülése jeleként elnöki Aranyéremmel tüntette ki, 2001 óta a Corvin-lánc birtokosa, 2004-ben szülővárosa, Szeged díszpolgára lett. 2005-ben megkapta a Magyar Operatőrök Társasága életműdíját, a következő évben a Magyar Művészetért Díjat. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai közé választották. 2014-ben a Cannes-i Filmfesztiválon és az őszi CineFest miskolci nemzetközi filmfesztiválon is elismerték életművét.
„Zsigmond Vilmos szerint mindegyik film más, a stílust a történet határozza meg, amely a rendezővel és a díszlettervezővel folytatott megbeszélései során alakul ki. „Egy filmnek vizuálisnak, stilizáltnak kell lennie. Ezt hívom költői realizmusnak. Ami azt jelenti, hogy igaz, de nem realista, egy adag költészettel.”
2015. április közepén Fényképezte Zsigmond Vilmos címmel az ő kiállításával nyílt meg Budapesti Tavaszi Fesztivál a Ludwig Múzeumban. A június közepén záruló tárlat az 1950-es évektől napjainkig készített, eddig még be nem mutatott fotóira épül. A világhírű filmes a kiállítás megnyitása alkalmából felidézte: egészen fiatal kora óta fotózott, naplóírás helyett is fényképeken örökítette meg élete, munkája helyszíneit. “A fényképésznek nincsen stábja, maga ‘rendez’, míg a film csapatmunka” – fogalmazott.
