K. O. királynak is nevezett páratlan tehetségű és emberségű bokszoló híres volt humoráról és rendkívüli szerénységéről is. Papp László háromszoros olimpiai bajnok, profi Európa-bajnok ökölvívó, edző 90 éve, 1926. március 25-én született Budapesten.
„Kiválasztott volt. Mélyről jött gyermek, aki elhozta nekünk az aranyhegyet. Magától értetődően akár egy kör. Egyszeri és megismételhetetlen. Száz évben egyszer születik egy ilyen sportoló. Úgy érkezett, mint a hullámverés. Láttuk őt magasra csapódni a sziklafalon, féltve, szeretve és csodálva benne mindazt, ami mi is lehettünk volna, és már soha többé nem lehettünk. Élete példázat… ragyogás, amelynek napja és napjárása ismeretlen – olvasható a Papp Laci című életrajz fülszövegében. S valóban, Papp László kiválasztott volt.
1945 és 1956 között a BVSC, a Bp. Lokomotív, a Bp. Bástya és a Vasas bokszolójaként közép-, majd nagyváltósúlyban versenyzett, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Mind az amatőrök, mind a profik között kimagasló eredményeket ért el. Amatőrként 193 mérkőzésből 183-at nyert meg 2 döntetlen és 8 vereség mellett. Az 1949-es oslói (középsúly) és az 1951-es milánói (nagyváltósúly) Európa-bajnokságon győzelmet aratott. A világégést követő három békeesztendő elmúltával, 1948-ban ismét a brit fővárosban kerülhetett sor a XIV. nyári olimpiára, bár a sorszám közben kettővel „ugrott”, miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megtartotta az eredeti besorolást úgy, mintha a 40-es és a 44-es sportolói csúcstalálkozó is lezajlott volna. Papp László londoni ötkarikás játékokon elért sikerével megkezdte nagy ívű karrierjét. A később a profik között is remeklő bokszzseni a középsúlyban, vagyis a 73 kilósok között vágott rendet, három olimpiai aranya közül az elsőt begyűjtve 1948-ban.
A dicséret azért jár külön is, mivel az ökölvívásban a pontozói elfogultság (már akkor is) érvényre jutott. Olyannyira, hogy a hazaiakat olykor egészen arcátlanul segítő ítészseregnek – a nyolcvanvalahány pontozónak és ringbírónak – mintegy háromnegyedét (!) ki kellett zárni a nyilvánvaló részrehajlás miatt. Meglehet, innen datálódik Papp Laci egyik híressé nemesült, és megannyi kiütésre alapozott mondása, amely szerint „fekvő ellenfelet még soha nem hoztak ki győztesnek” Ő éppenséggel ezt a tételt egy angol, tehát hazai bokszoló példáján illusztrálta, aki az aranycsatában kis túlzással többet volt padlón, mint álló helyzetben.
A mi Papp Lacink nem állt meg: 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben is nagyváltósúlyban olimpiai bajnok lett. Ő volt az első ökölvívó az újkori olimpiák történetében, aki három aranyérmet szerzett.
Profi ökölvívóként 1957-től 1964-ig 29 mérkőzésen bokszolt, amelyből huszonhetet megnyert, kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt. A K. O. királynak is nevezett sportoló a hivatásosok között Európa-bajnoki címet is szerzett (1962, 1963, 1964), a profi világbajnoki címért azonban politikai okokból nem szállhatott ringbe. Visszavonulása után edzőként, 1970-től mesteredzőként tevékenykedett. 1969 és 1992 között a magyar ökölvívó-válogatott szövetségi kapitányaként, illetve vezetőedzőjeként olyan kiváló bokszolókat nevelt, mint Gedó György, Badari Tibor, Kajdi János.
1982-ben NOB Érdemrenddel tüntették ki, 1989-ben megkapta a Boksz Világtanács (WBC) „a világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” járó övét. 1991-ben a magyar Halhatatlanok Klubjának a tagja, 1992-ben a Magyar Ökölvívó Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke lett. Példaszerű sportkarrierje elismeréseként 1993-ban Nemzetközi Fair Play-díjjal tüntették ki. Megkapta az Olimpiai Érdemrendet, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1996), valamint a Millenniumi Ezüst Emlékérmet (2001). 2001-ben beválasztották a Nemzetközi Ökölvívó Hírességek Csarnokába, a 20. század harmadik legjobb magyar férfi sportolója címmel tüntették ki, megkapta a Csík Ferenc-díjat, valamint Budapest és a XIII. kerület díszpolgára lett.
A legendás bokszoló élete vége felé Parkinson-kórban szenvedett. Hetvenhét évesen, 2003. október 16-án hunyt el Budapesten. Életéről több film készült (Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni; Nehéz kesztyűk; Paplaci) és könyv jelent meg (Kiütéssel győzött; Papp Laci; Édesapám, Papp Laci). 2004 óta az ő nevét viseli a Budapest Sportaréna. Emlékét dombormű őrzi a budapesti Kassák Lajos utcában, egykori lakóházánál, ahol gyermekkorát töltötte.
A páratlan tehetségű és emberségű bokszoló híres volt humoráról és rendkívüli szerénységéről is. Külföldön is a legismertebb magyar sportolók egyike, akit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartanak számon. A Fővárosi Közgyűlés 2009-ben Papp László Budapest-Sportdíjat alapított, amelyet minden évben november 17-én, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évfordulóján adnak át.
