„Egyet megtanultam drámaíróként, hogy olyan előadásban, amelyben mindenki ordít, azt hallják meg, aki csöndesen szól.” Kevés szóval, sok képpel, méltósággal és tisztelettel. Egy főhajtás, egy mécses, egy-egy történet… Tisztelgés Göncz Árpád emléke előtt.
„Az itt jelenlévők felét se ismerem fele olyan jól, mint szeretném, és a fele részüket se szeretem fele annyira, mint megérdemelnék” – rebegte Bilbó megilletődve a Göncz Árpád által fordított Gyűrűk ura című műben. Nos, mi sem ismerjük őt fele annyira sem, mint szeretnénk, de fele annyi évet sem tölthetett volna velünk ítélete miatt, mint amennyit itt lehetett végül, miközben életéből fele annyi évet vett el ez az ország, mint amennyit végül ő szolgálta a köztársaság elnökeként… Bilbó ugyan a könyvben nem aratott osztatlan sikert ezzel a beszédével, de mi sem a sikerre törekszünk. Csupán csendes megemlékezésre, kevés szóval, sok képpel, méltósággal és tisztelettel… Egy főhajtás, egy mécses… egy-egy történet…
Egy olyan embertől búcsúzunk, aki talán egyedüliként jegyezhetett töretlen népszerűséget, aki egy kicsit mindenkihez tartozott, akire mindenki figyelt – és még ellenfeleinek is élvezte tiszteletét.
„Egyet megtanultam drámaíróként, hogy olyan előadásban, amelyben mindenki ordít, azt hallják meg, aki csöndesen szól.” Göncz Árpád – Népszava, 1994. március 14.
Csendes megemlékezés Göncz Árpádról a Sajtóházban
Időpont: 2015. október 15. (csütörtök), 18:00 óra
Helyszín: Sajtóház (VI. ker., Vörösmarty u. 47/a)
