Minden idők talán legnagyobb szabadulóművésze, Harry Houdini magyar származású amerikai bűvész és illuzionista, a műfaj legendás alakja 140 éve született.
Leghíresebbek szabaduló-mutatványai voltak, sikerült sértetlenül kimenekülnie többek között börtöncellából, folyómederből, szűk ládából, szekrényből, de még jégtömbből is. Harry Houdini 1874. március 24-én született Budapesten, Weisz Erik néven, rabbi apja nem sokkal később (pár nappal születése után) kivándorolt Amerikába. A család a wisconsini Appletonban élt, Harry itt határozza el – miután látta, ahogy a cirkuszban „szétfűrészelnek” egy nőt -, hogy bűvész lesz.
Rendszeres és igen alapos munkával, óriási szorgalommal képezte magát, a legtöbbet Jean-Eugene Robert-Houdin francia mágustól tanult, az ő tiszteletére vette fel a Houdini művésznevet. (Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy 1908-ban könyvet írjon Robert-Houdin leleplezése címmel, lerombolva mestere nimbuszát.) Houdini magyar származását titkolva azt állította, hogy Appletonban született. A világ számára csak 1972-ben derült ki, hogy hol és mikor látta meg a napvilágot.
1882-től New Yorkban, nagy szegénységben éltek, a kis Erik újságot árult, cipőt pucolt. Nyolcévesen varietékben szerepelt, de nem keltett túl nagy feltűnést, majd trapézművész (más források szerint kártyákkal fellépő bűvész) lett. 1894-ben megnősült, felesége, Wilhelmina Rahner később Beatrice Houdini néven színpadi asszisztense lett. Houdini nevét az 1900-as évek elejétől külföldön is egyre többen megismerték merész szabaduló-mutatványai révén.
Szenzációs produkciók
A tejeskannától a koporsón és szekrényen át a börtöncella méretéig terjedő zárt terekből szabadította ki magát, láncok, kötelek, bilincsek rabságából menekült meg. Egy mutatványa alkalmával megláncolva ládába zárták, amelyet lelakatoltak, kötelekkel átkötöttek, majd súlyokkal terhelve a tengerbe süllyesztettek. Houdini a víz alatt kiszabadult és visszatért a hajóra – titka az volt, hogy otthon a fürdőkádban gyakorolt, így akár négy percig is képes volt lélegzetét visszatartani. Egy másik szabadtéri produkciójában 23 méter magasban, fejjel lefelé lógva egy kényszerzubbonyból fejtette ki magát, másszor jégtömbbe fagyasztották, de innen is sikerült kijutnia. Csaknem valamennyi amerikai börtönből megszökött, egy ízben a német Krupp cég az ő számára készített speciális acélszerkezetet, de ebből is kiszabadult.
Számai oly nehezek voltak, hogy sokszor csupán pillanatokon múlt az élete, de szívesen vállalta a veszélyt. Ambíciója az volt, hogy minden idők legnagyobb bűvésze legyen, s utólag elmondható: vágya teljesült, ráadásul híres szabadulásainak titkát sohasem fejtették meg. Szenzációs produkcióival – 1918-ban például egy elefántot tüntetett el – hamar meghódította a közönséget, mutatványait általában több ezren figyelték. Titokzatos szabaduló-képességét részben hatalmas fizikai erejének, rugalmasságának és hajlékonyságának, részben a zárak, csomók és egyéb szerkezetek felnyitásában szerzett különleges jártasságának köszönhette (az első zárat állítólag még kiskorában akkor nyitotta ki, amikor egy süteményt szeretett volna a konyhaszekrényből kicsenni).
1916 és 1923 között öt filmben mutatta be képességeit. Arról is ábrándozott, hogy a fia egyszer az Egyesült Államok elnöke lesz, de bármennyire is szerette volna, gyermekkel nem áldotta meg a sors.
Idősebb korában kampányt folytatott a hiszékenység, a sarlatánság, a gondolatolvasás, a szellemidézés és a „természetfölötti trükkök” ellen. Kijelentette, hogy az ezeket alkalmazó mutatványosok csalók, akik fellépéseiken természetes eszközöket és különféle illuzionista trükköket használnak. E témáról két könyvet is írt, a Csodavigécek és módszereik 1920-ban, az Egy művész a szellemek között 1924-ben jelent meg. Feleségével mégis vállalkozott egy spiritiszta kísérletre: megállapodtak, hogy amelyikük előbb meghal, az megpróbál kapcsolatot teremteni életben maradt párjával. Talán megpróbálta, özvegye azonban 1943-ban, halála előtt kijelentette: a kísérlet nem sikerült.
Houdini 1926-ban az Encyclopaedia Britannicának írt cikket a bűvészetről, de még abban az évben hashártyagyulladásban meghalt. Egy előadásán ugyanis azzal hencegett, hogy edzett hasfala minden behatást képes elviselni. Egy hallgatója ekkor figyelmeztetés nélkül kétszer megütötte, olyan szerencsétlenül, hogy pont a vakbelét találta el. Mint később kiderült, a vakbél szétrobbant és mérgező anyagokat juttatott Houdini szervezetébe, amelyek gyulladást okoztak. Mivel a bűvész fájdalmat nem érzett, aznap este még fellépett, ezért a műtétet csak késve hajtották végre. Minden idők legnagyobb szabadulóművésze 1926. október 31-én halt meg Detroitban.
Leghíresebb mai utóda David Copperfield, aki Budapesten is fellépett, de mások – például a magyar David Merlini és David Blaine vagy – is az ő műfajában jeleskednek. Utóbbi 1999-ben hat napra temettette el magát egy átlátszó koporsóba, amelyet a víz alá süllyesztettek. E produkció megvalósítását Houdini is tervezte, de halála megakadályozta benne.
Az amerikai Rick Maisel 1992-ben két lábbilincset és öt kézbilincset is magára rakatott, majd hátrafelé mászva bepréselte magát a 70 centiméteres dobbal felszerelt ipari mosógépbe, amelyet be is kapcsoltak. Az egyperces mutatvány végén a győzelem jelét, a V-t mutogatta kifelé a dobból – időközben ugyanis a bilincseket már leoldotta magáról.
Houdini neve metafora lett, a minden bajt túlélő politikust Houdini-típusként emlegetik, alakja felbukkant Doctorow Ragtime című regényében is.
Houdini a titkos ügynök?
William Kalush és Larry Sloman, az amerikai szerzőpáros 2006-ban megjelent Houdini titkos élete: hogyan tették Amerika első szuperhősévé? című könyvében azt igyekszik bebizonyítani, hogy Houdini európai hatalmak és az Egyesült Államok szolgálatai számára is dolgozott. Houdini szerintük kémkedett Németországban, ahol az első világháború előtt lépett fel, Oroszországban az anarchistákat figyelte meg, majd az Egyesült Államokban, ahol négy évig dolgozott, pénzhamisítók ellen szervezte be az elhárítás.
A két amerikai szerző szerint Houdini pályája elején chicagói detektíveknek adta át híres fogásainak némelyikét, például a bőröndök, lakatok felnyitásának módszereit, ennek fejében a rendőrség közreműködött a művész népszerűsítésében – ám sokan már a mű megjelenése előtt vitatják ezt az állítást. Kalush és Sloman viszont ezzel magyarázza, hogy Houdini gyakran éppen a rendőrségeken produkálta magát, őrszobákról szökött meg anélkül, hogy ezért a hatóság felelősségre vonta volna.
