Budapest ostromának idején óriási károk keletkeztek a főváros bombázásakor. Hetven éve, 1944. november 4-én déli 12 órakor omlott a Dunába az ostromlott Budapesten a németek által aláaknázott Margit híd pesti szárnya.
A IV. Béla király lányának nevét viselő második fővárosi átkelőhely megépítéséről 1870-ben döntött a városvezetés. A mai pesti Nagykörutat és a budai Margit-körutat összekötő, 607 méter hosszú Duna-hidat 1876-ban adták át – ez ihlette Arany János Hídavatás című balladáját -, a Margitszigetre levezető szárnyhíd 1900-ra készült el.
A híd felrobbanására számos elmélet született
A második világháború végén a Budapestet megszállva tartó németek a szovjet Vörös Hadsereg közeledtekor valamennyi budapesti Duna-hidat aláaknázták. Az átkelők közül elsőként a Margit híd omlott a Dunába, amikor a szovjet ágyúk már Vecsés határában dörögtek. A robbanás sokkolta a fővárosiakat. Egy szemtanú leírása szerint szörnyű látvány volt, amikor a pesti oldalon leszakadt a két ív.
Villamosok, autók zuhantak a vízbe emberek százaival. Egy 6-os villamos két összetört kocsija még kilátszott a vízből, sebesültek jajveszékelése hallatszott. A hídrácsokon holttestek hevertek, a kavargó vízben hullák, fuldokló sebesültek voltak. Hajók, csónakok, a rendőrség motorosai nyüzsögtek a híd körül, próbálták menteni, akit még lehetett. Az áldozatok között volt a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Kabos Endre is, akit zsidó származása miatt hívtak be munkaszolgálatra, az őt és társait szállító teherautó éppen a robbanás pillanatában haladt át a hídon. A halottak pontos számát nem lehetett megállapítani, mert sokan a Dunába fulladtak és holttestük nem került elő. A becslések mintegy 100-600 áldozatot említettek, közülük legalább 40 német utász volt.
A híd felrobbanására számos elmélet született, a legvalószínűtlenebb szerint ez az október 15-i kiugrási kísérletre adott német válasz lett volna. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy véletlen robbanás történt. A német műszaki katonák az ívekre már korábban felszerelt dinamittöltetek robbanófejeit helyezték el, amikor egy hibás vezetékből szivárgó gáz egy eldobott cigaretta, avagy egy éppen elhaladó hajóból kipattant szikra miatt meggyulladt, mire az egyik gyújtófej detonált, és elindult a robbanássorozat.
Csak a középső pillér nagyobb tömege akadályozta meg, hogy a híd egésze a mélybe zuhanjon. Az viszont egészen biztos, hogy az ostrom közben, 1945. január 18-án a Pestről Budára visszavonuló németek már szándékosan robbantották fel az Erzsébet híddal és a Lánchíddal együtt a Margit híd még álló, három budai ívét (a Margit-szigeti szárnyhíd épségben maradt). Mivel a Horthy Miklós (ma Petőfi) hidat január 14-én, a Ferenc József (ma: Szabadság) hidat pedig január 16-án már a levegőbe röpítették, ezzel a Duna két partja között megszűnt a közvetlen kapcsolat.
A nyilas kormány a Margit híd felrobbanásával kapcsolatban nem hogy vizsgálatot nem folytatott, de két napig az erről szóló hírt sem engedte megjelenni a sajtóban. November 4-én tette le ugyanis a hivatali esküt Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető, s nem akarták, hogy az „örvendetes eseményt” ilyen rossz hír árnyékolja be.
A Margit híd újjáépítésére több elképzelés született, a végül megvalósult átkelő az eredetinél könnyebb, de azzal egyező megjelenésű acél ívhíd lett, vasbeton pályalemezzel, de már a vámházak nélkül. A Margit hidat 1947 őszén fél szélességben adták át, a teljes hídon 1948. augusztus 1-jén indult meg a forgalom. A városrészek között később, csak 1946. augusztus 20-tól közlekedhettek újra a villamosok a Szabadság hídon. A villamost az a kocsivezető vezette, aki 1944. november 4-én a Margit híd felrobbantásakor a Dunába zuhant szerelvény vezetője volt.
Fotók: Fortepan.hu
