80 évvel ezelőtt, 1945. január 18-án szabadította fel a szovjet hadsereg a budapesti gettót. A szovjet katonák közeledtére a nyilas őrség eltűnt, a kerítés deszkapalánkjait az emberek eltüzelték. Az ostromot 58 ezer gettólakó élte túl.
1945. január 18-án szabadult fel a budapesti gettó
A gettó – mint olyan – a középkorban a zsidóság elkülönítésének területe volt a katolikus fennhatóságú országokban. Az utolsót, a római gettót a pápai állam felszámolása során a garibaldisták szüntették meg 1870-ben. A modern gettót a német nemzetiszocialisták hozták létre az általuk megszállt lengyel, szovjet és egyéb területeken.
„Péntek, április 7.
A megszállás 20-ik, a csillag 3-ik napja.
Első ízben mentem ki Jancsival, trafikba, újságárushoz, borbélyhoz, kávéházba. Semmiféle izgalmat, sérelmet vagy megaláztatást nem éreztem, régen levetettem már emberi rangomat. Amúgy is 80 százalék bennünk az állat, a többi 20-ból mind több fogy el.” (Heltai Jenő: Négy fal között – Naplójegyzetek 1944–1945)
Magyar követőik, a nyilaskeresztesek 1944-ben, egy hónappal a náci támogatással megvalósult hatalomátvételük után szervezték meg a zsidók bekerítését és elkülönítését.
A Zsidó Tanácsot 1944. november 18-án értesítették a budapesti gettó létrehozásáról, a belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg. (A vidéki zsidóságot, több mint 400 ezer embert, a márciusi német megszállás után a július 7-i leállításig már május-júniusban deportálták.)
1944. november 15-én először az úgynevezett XIII. kerületi, újlipótvárosi gettó jött létre, a pápai, svájci, svéd, spanyol és portugál védelem alatt álló házakból, ezek együttesét nevezték „nemzetközileg védett gettónak”. Ezt a területet, ahol az engedélyezett 15 600 ezer ember helyett legalább háromszor annyian éltek, nem határolták körül.
A védettség ellenére a nyilasok csoportosan keresték fel e házakat, hogy kirabolják, majd a Duna-partra hajtsák és agyonlőjék az embereket.
A Váci út, Wahrmann (ma Victor Hugo) utca, Újpesti rakpart és Szent István körút alkotta négyszögből a Budapestet decembertől támadó szovjet hadsereg 1945. január 16-án szorította ki a németeket.
A pesti „nagy gettó” a VII. kerületben, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma: Kertész) utca, Király utca és Károly körút által határolt, 0,3 négyzetkilométeres területen helyezkedett el.
„Csodálatos együgyűség! Valamikor azt reméltem, hogy a közös nyomorúság rávezeti majd az embereket a megértésre, az egymáshoz való tartozás érzésére, a kölcsönös segítségre. Ezzel szemben az idegesség, a mással való nem törődés még jobban kiéleződik, összefogás helyett még nagyobb széthúzás, az elesettet nem emelik föl, hanem rátaposnak. Őrültek kezébe került a világ, egy bolond százmilliót csinál. A szamarak, a betegek és a gengszterek uralkodnak, mindenki gyilkol és rabol. Az egyház megbukott: prédikál, alkalmazkodik, és titokban majdnem áldását adja a dolgokra, mindaddig, amíg neki nem esik baja. Krisztust emlegeti, és kacérkodik az Antikrisztussal, fél tőle, és imádja, mint a nő az ellenséget, odaadja magát neki, hogy bántódása ne essen, és respektálják.” (Heltai Jenő: Négy fal között – Naplójegyzetek 1944–1945)
A beköltöztetés már a rendeletben megszabott 1944. december 7-i határidő előtt öt nappal megtörtént.
A gettóban lévő 4513 lakásban kb. 55-70 ezer budapesti zsidót zsúfoltak össze, ide telepítették a város más részein lakókat is, míg a keresztényeket kiköltöztették – „a zsidókérdés gyökeres megoldása érdekében”. Az élelem-fejadag napi 7-800 kalória volt, az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki a zárt területről. A napi kenyéradag 15 dkg volt.
December 27-ére Budapest körül bezárult a szovjet ostromgyűrű, ettől kezdve a város, különösen a gettó élelmiszerhelyzete kritikussá vált. Januárra már csaknem 70 ezer budapesti zsidót zsúfoltak össze a gettóban.
1945. január 18-án a szovjet katonák közeledtére a nyilas őrség eltűnt, a kerítés deszkapalánkjait az emberek eltüzelték. Az ostromot 58 ezer gettólakó élte túl. A gettó felszabadulásakor a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.
A valamikor gettófal vonalában emlékfalat építettek a 70. évforduló alkalmából. A falon interaktív térkép mutatja be a városrész történetét.
