A II. világháborúban, a németek által megszállt Budapest 1944 decemberében a szovjet hadsereg ostroma alá került. 70 éve, 1945. január 18-án fejeződtek be a harcok a körülzárt Budapest pesti oldalán.
MÁRAI SÁNDOR: VERSESKÖNYV
(részlet)
Feküdj le, ez a város ravatal most,
Az ifjúság pihen e romokon.
Ezer házból rakták e katafalkot,
A kék szalont már felverte a gyom.
Egy templom és egy ló teteme ásít,
Egy férfi könnyű gyermektestnek ás itt
Olcsó sírt, s vén nő dúdolgat, rekedt
A szél üres szobákban sepreget.
A szovjet csapatok 1944 szeptemberében léptek a trianoni Magyarország területére, és viharos gyorsasággal közeledtek a főváros felé. Horthy Miklós kormányzó októberben megpróbált kiugrani a háborúból, de a rosszul szervezett, előkészítetlen kísérlet kudarcba fulladt. Az országot megszálló németek Horthyt lemondatták, a hatalmat átvevő nyilasok pedig el voltak szánva arra, hogy a végsőkig folytassák a harcot.
Adolf Hitler 1944. december 4-én a magyar fővárost „erőddé” nyilvánította, és elrendelte, hogy Budapestet házról házra harcolva kell védeni, a „szovjet csapatok sírjává kell változtatni”. Hitler a szovjet csapatokat a Kárpátokig visszavető ellencsapásról fantáziált, a cinikus birodalmi főmegbízott, Edmund Veesenmayer pedig azt mondta: tízszer is leromboltatja Budapestet, ha ezzel egy napig is késlelteti Bécs ostromát.
A Magyarországon harcoló Dél hadseregcsoport józanságát megőrző parancsnoka, Hans Friessner tábornok viszont irreálisnak és végrehajthatatlannak nevezte a parancsot: ő inkább a Duna másik oldalán, Budán szervezte volna meg a védelmet. A Führer azonban nem tűrt ellentmondást, Friessnert december 22-én felmentette, a Budapestet védő 80 ezer német és 40 ezer magyar katona főparancsnokának a vakbuzgó, de tehetségtelen Pfeffer-Wildenbruch tábornokot nevezte ki. Budapesten december 10-én kihirdették a hadiállapotot, a minisztériumok, államigazgatási szervek nyugat-Magyarországra költöztek.
A Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Frontjának gyűrűje karácsonykor záródott be Budapest körül. Miután a védők elutasították a megadásra felszólító ultimátumot (a parlamenterek, Osztapenko és Steinmetz kapitányok életüket vesztették), a félmillió szovjet katona és 1500 páncélos december 30-án megkezdte az ostromot. A németek január elején megkísérelték az ostromgyűrű áttörését, de visszaverték őket, ezzel Budapest sorsa végképp megpecsételődött.
Az elkeseredett harcok házról házra folytak, az utcákon holttestek és lótetemek hevertek, a hullák egy részét hamarjában a tereken temették el. A főváros pincékben meghúzódó lakosai éheztek és fáztak, számukra nemcsak a lövedékek, de a szabadon garázdálkodó nyilas csoportok is állandó életveszélyt jelentettek. A szovjetek január 15-re elérték a nagykörút vonalát, január 18-án pedig kijutottak a Dunához, ezen a napon szabadult fel a gettó is.
A németek ekkor felrobbantották a még álló Erzsébet hidat, Lánchidat és a Margit híd budai részét (a Horthy – ma Petőfi – hidat január 14-én, a Ferenc József – ma Szabadság hidat 16-án robbantották fel), és Budára vonultak vissza.
Raoul Wallenberg svéd filantróp diplomata január 17-én Debrecenbe indult, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg. További sorsáról, halálának helyéről és időpontjáról ma sem tudni biztosat. Bizonyos, hogy sofőrjével együtt letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták, egy börtönorvos feljegyzése szerint 1947. július 17-én halt meg a moszkvai Lubjanka börtönben, szívroham következtében. Időről időre felröppennek később mindig megcáfolt hírek, hogy még akár a nyolcvanas évek végén is életben lehetett, a történelmi kutatások nem tudnak egyértelmű választ adni halálának körülményeire.
A Vörös Hadsereg 1945. január 18-án űzte ki az utolsó német és magyar alakulatokat a főváros pesti oldaláról, és ekkor szabadította fel a pesti gettót. A szovjet katonák közeledtére a nyilas őrség eltűnt, a kerítés deszkapalánkjait az emberek eltüzelték. Több mint 100 ezer csontig soványodott és elcsigázott zsidó szabadult fel, egy részük az ún. „nemzetközi” gettóban (30-35 ezer ember), többségük pedig a „nagy” gettóban (70 ezer ember). A gettó felszabadulásakor a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak. A gettó felszabadulását évente megünneplik a fővárosban.
Pest hatalmas károkat szenvedett, kiégett a Vigadó, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, az Állatkert 2500 lakójából csak 14 maradt. A budai oldalon még majdnem egy hónapig folytak a harcok, a szovjet parancsnokság csak február 13-án jelenthette a főhadiszállásnak Budapest „bevételét” -, a hírt díszsortűzzel adták a moszkvaiak tudtára.
