„Szeretem az üldözött, a kigúnyolt és immár beszűnt Holnapot, a gúny, az üldözés, az agyonreklámozás és agyonhallgatások dacára is szeretem, mert a fiatalságom volt ez a Holnap, őszinte, lelkes, örökké édesbús ifjúságom” A sorok írójával, Juhász Gyulával vagy akár Adyval és a Holnap nagyjaival nem mindennap ülhet valaki egy kávézóasztalnál.
A dualizmus korszakában, a 20. század elején Nagyváradon a tradíciókat, múltat méltató és a megújulást, változásokat kívánó eszmék ütköztek. A szellemi vezetők pengéiket pedig igen jól szerkesztett és megírt kötetek lapjain mérték össze. Ady és néhány fiatal kortárs létrehozta a csak két évadot megélő, ám annál nagyobb jelentőséggel bíró Holnap irodalmi társaságot, amivel sikerült felrázni az irodalmi életet.
A Holnap irodalmi társaság 1908-ban alakult Nagyváradon, tagja volt Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka. Azzal a céllal jött létre, hogy a budapesti központú kulturális élet mellett a konzervatív irodalmi szemléletet meghaladó, modern vidéki centrumot hozzanak létre, illetve – Ady nem titkolt szándéka szerint – a Budapesten ebben az időben induló Nyugat folyóirattal konkuráló lapot szerettek volna létrehozni. A helyszínnek pedig leginkább a mind gazdasági, mind kulturális szempontból dinamikusan fejlődő Nagyvárad felelt meg. Nagyváradot ekkor már pezsgő szellemi életének köszönhetően Pece-parti Párizsként emlegették. A társaság az újítást, a modern verselést népszerűsítette, de csak két antológiakötetet tudtak kiadni: az elsőt a megalakulás évében, majd 1909-ben a második, egyben utolsó kötetet. A versgyűjtemények így is felértek egy hadüzenettel, s a konzervatív irodalmi fórumok kíméletlen támadását váltotta ki.
Szabolcska Mihály a Budapesti Hírlapban verssel tiltakozott A Holnap erotikája ellen. A Budapesti Hírlap befolyásos főszerkesztője, Rákosi Jenő pedig A Tisza-parton című Ady-verset „hazafiatlansága” miatt támadta. Nemcsak az ellenfelek értetlensége bántotta Adyt, hanem a szövetséges társaké is. Ignotus a Magyar Hírlapban és a Nyugatban úgy vette védelmébe költészetét, hogy nem tartotta fontosnak: megértik-e vagy sem. „Antal gyüjteménye Adyn kivül még hat költőnek adja verseit. Hat költőnek, akik ugyan Ady körül csoportosulnak, tanultak is tőle, de nem adták el magukat neki. Ébredők, tapogatódzók, keresők, szárnypróbálgatók – de mindannyinak volt már egy repülése. Mindenkinek van oly hangja, mely csak az övé, melyre rá lehet ismerni.” (Hatvany Lajos, Pesti Napló, 1908)
1914 márciusában a Nagyváradi Naplóban Juhász Gyula A Holnap városa (Lírai feljegyzések) című írásában rajongással írt az öt évvel korábbi, rövid életű, de nagy hatású irodalmi kezdeményezésről: „Igen bizony, jól esik erre emlékezni, mert valljuk be őszintén: ennél önzetlenebb, magyarabb, poétásabb irodalmi mozgalom nem volt azóta, mióta az irodalmat részvénytársasági alapon szervezik és még a költőknek is juttatnak belőle osztalékot. Szeretem az üldözött, a kigúnyolt és immár beszűnt Holnapot, a gúny, az üldözés, az agyonreklámozás és agyonhallgatások dacára is szeretem, mert a fiatalságom volt ez a Holnap, őszinte, lelkes, örökké édesbús ifjúságom.”
Az Ady-emlékmúzeumban látható egy festmény, amely négy holnapost ábrázol egy kávézóasztal mellett. Innen ered az ötlet, hogy a szoborcsoport az utcára kerüljön, méghozzá „használható” formában. A kis szögletes asztalkát négyen veszik körbe: Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, és Emőd Tamás. Az egyik alak (Dutka Ákos) a széke mellett áll – ez az a motívum, amely megkülönbözteti ezt az alkotást a szokványos köztéri szobroktól -, a sétálóutcán felállított életnagyságú bronz műalkotás üresen hagyott székére bárki leülhet, így válik „aktívvá” a szoborcsoport.
A szoborcsoport elkészítésére Nagyvárad polgármesteri hivatala 2011-ben írt ki pályázatot, amelyet Deák Árpád szobrászművész nyert meg – olvasható az MTI közleményében. Az avatáson a város polgármestere, Ilie Bolojan beszéde szerint a szoborcsoport egyfelől a tisztelet jele azon kulturális és építészeti örökség iránt, amelyet a magyar közösség hozott létre a városban koroktól és politikai rendszerektől függetlenül, ugyanakkor a műalkotás híd is a múlt és a jövő között. Aki az üresen hagyott székre leül, részese lehet a század eleji kulturális élménynek, a Holnaposok irodalmi csoportosulás szellemi örökségének. A Holnaposok szoborcsoportot az Ady Endre Líceum főbejárata melletti, Fő utcai sarkánál találni Nagyváradon.
