Az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából kétnapos nemzetközi fórumot tartanak Prágában és Terezínben.
Az Oswiecim (német nevén Auschwitz) melletti „halálgyárat” Lengyelország német leigázását követően, 1940-ben állította fel az SS-parancsnokság. A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi tábort a zsidók tömeges megsemmisítésére alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban (Auschwitz II), valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat.
Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gázosították el ciángázzal (cyklon-B), az iparszerű népirtás 1943 márciusában négy krematórium üzembe helyezésével kezdődött meg. Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, egy idő után az ide érkezők már számot sem kaptak; 70-75 százalékukra azonnali halál várt. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. A németek a birkenaui gázkamrákat felrobbantották, majd 1945 elején a szovjet csapatok közeledésekor a foglyokat gyalogmenetben megindították nyugatra, így a Vörös Hadsereg katonái körülbelül 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak a táborban.
A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret. 1947-ben Lengyelország az auschwitzi koncentrációs tábor helyén múzeumot létesített az áldozatok emlékére, ahol évente mintegy 700 ezer látogató fordul meg.
Az 1780-ban alapított észak-csehországi Terezint (Theresienstadt) a németek 1941-ben változtatták gyűjtőtáborrá. Az ide deportált zsidók közül kiválasztott művészekből egy mintavárost akartak létrehozni, amellyel a világ közvéleménye előtt bizonyíthatják, milyen humánusan bánnak a zsidókkal. 1944-ben Goebbels parancsára a városról dokumentumfilmet is forgattak, amelyben Hans Krása cseh zeneszerző Brundibár című gyerekoperájának előadásából is láthatók részletek.
A város munkatábor is volt, az egykori erőd csaknem harminc kilométernyi kazamatarendszerében a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb hadiüzeme működött. Egyes statisztikák szerint 1939 és 1945 között mintegy 200 ezer fogoly, köztük 150 ezer zsidó haladt át itt. A rabok közül 35 ezren itt pusztultak el, a többiek a megsemmisítő táborokban vagy a halálmeneteken.
