„Naponként árvább egy reménnyel, / S egy csalódással gazdagabb” Milyen normákat sértett meg Szendrey Júlia? Igazak-e Petőfi és Szendrey szerelméről szóló legendák?
Petőfi Sándorhoz és feleségéhez kötődő legendák állnak a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) a magyar kultúra napjához kötődő programjainak középpontjában, így január 22-én pénteken egyetlen napra előhoznak a raktárból egy még soha ki nem állított és soha nem látható Szendrey Júliához köthető tárgyat: egy kasmír kendőt, amelyet Szendrey Júlia ajándékozott barátnőjének.
Normasértések. Petőfi- és Szendrey-legendák. És a tények.
„Naponként árvább egy reménnyel,
S egy csalódással gazdagabb,
Szívünkből ekként fogy az élet,
Cseppenként így fogy, így apad.”
Szendrey Júlia ír és öltözik címmel a kupolateremben az MNM Petőfihez és Szendrey Júliához köthető relikviáiból, valamint a 19. század közepének női viselet-kiegészítéseiből nyílik kamarakiállítás. Az állandó és az időszaki kiállításokra ezen a napon a belépő egységesen 500 forint.
Az élet Petőfi után címmel Ajkay Alinka irodalomtörténész, petőfik Petőfi után címmel Császtvay Tünde irodalomtörténész, Az eltűnt Petőfi és a barguzini holttest címmel Csorba László történész, az MNM főigazgatója tart előadást.
Az előadások témáinak aktualitását Szendrey Júlia 2015 decemberében megjelent naplójának új kiadása adta.
Naponként árvább
„Csak mióta asszony vagyok, ismerem az élet legédesebb örömeit és legkeserűbb bánatát. Annyira különböznek ezek attól, miket leány-koromban éreztem, hogy úgy tetszik előttem, mintha két egészen új érzelem lenne ez, millyenről azelőtt nem is hallottam.”
A Naponként árvább című kötet a magyar irodalom talán legemblematikusabb figurája, Petőfi Sándor feleségének a naplóját tartalmazza, melyet leánykorától haláláig vezetett, leírva benne házasságainak történetét és megrendítő személyes sorsát. A kiadás a fennmaradt saját kezű kéziratok alapján készült el, korabeli fényképekkel illusztrálva.
„Szendrey Julia 1846 februárjában – élete 18. esztendejében – kezdett naplót irni, s hosszabb-rövidebb megszakitással – csaknem élete végéig irt naplószerü feljegyzéseket. Erről csak azóta tudunk, mióta a levelesládája előkerült. A Napló ismert részeivel kapcsolatban sikerült megállapitanom egy kedves, érdekes, megható tényt, amely ujabb eddig nem ismert bizonyitéka Petőfi rajongó, odaadó szerelmének és páratlan férji gyöngédségének. (…)
Petőfi már vőlegénykorában tudott Julia Naplójáról, ismert belőle részleteket és már az esküvő előtt foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a Napló egyes részeit, mint ritka irodalmi értékü irásokat, közzé kellene tenni. Irt is erről Jókainak, aki 1847 második felében, Petőfi távollétében, egyedül szerkesztette az Életképek-et. Jókai nagy indiszkréciót követett el, mert még az esküvő előtt bejelentette lapja olvasóinak, hogy nemsokára közölni fogja a jövendő Petőfi Sándorné Naplóját. Ebből egy kis kavarodás is támadt, mert Petőfi megharagudott; de Jókai bocsánatkérésével hamarosan elsimult a dolog.” (Bethlen Margit grófnő előszava)
Az 1848-as szakrális forradalmi helyszín, a Magyar Nemzeti Múzeum előadástémáinak aktualitását Szendrey Júlia naplójának a 2015 decemberében megjelent, új kiadása adta. A Naponként árvább című kötet az előző kiadásokhoz képest bővebb és a kéziratos forrásokkal összevetett, ellenőrzött és javított szöveggel látott napvilágot a Női tükörben. nők – naplók – vallomások sorozat keretében az Editio Princeps Kiadó gondozásában.
Szendrey Júlia, a magyar irodalom egyik legszomorúbb sorsú asszonya, a kor normáit sokszor megsértve élte le rövid életét – normasértő családjáról és normasértő baráti kapcsolatairól sok-sok új és meglepő adatot derítettek ki a kötet szerkesztői, Ajkay Alinka és Szentes Éva. Júlia – magánnaplóin és értékes magánlevelezésén kívül – nőíróként is sokat alkotott és ő fordította le először Andersen meséit is magyarra.
Január 28-án 17.00 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében a kötetet kerekasztal-beszélgetésen ismerhetik meg az érdeklődők. Szendrey Júlia-naplójának új kiadásáról, az új kutatási eredményekről, meglepő életrajzi adalékokról a szerkesztőkkel, Ajkay Alinkával és Szentes Évával Császtvay Tünde beszélget.
