„Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek őrült…” Utazás a koponyán belül – Karinthy Frigyes kórtörténete, azaz milyennek látja Dr. Kopniczky Zsolt idegsebész az író agytumora kapcsán felmerülő gondolatait és írásait.
„Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek őrült, teszem hozzá rögtön, mert hiszen akkor ezt nem tudnám megállapítani. Valami más baj van.”
A szakadatlan hajszoltságban élő Karinthy Frigyes, az ország egyik legismertebb és legkedveltebb írója furcsa tüneteket észlelt magán 1936 márciusában. Füle egyre erősebben zúgott, sőt egyenesen vonatok dübörgését hallotta, egyre gyakrabban jelentkező émelygés és rosszullét környékezte. Az orvosok agydaganatot fedeztek fel nála, melyet sürgősen operálni kell. A tumor eltávolítását Magyarországon nem vállalták: Svédországba kellett utaznia, hogy megműthesse egy neves svéd orvos. Az utazásra és a beavatkozás költségeire nem volt elegendő pénze, így barátai, ismerősei, polgári nagyasszonyok – pártállásra tekintet nélkül gyűjtötték össze számára a szükséges összeget.
Utazásuk azonban néhány napos csúszással kezdődhetett csak meg: Karinthy felesége ugyanis addig nem volt hajlandó útnak indulni, míg nem vásároltak számára egy kalapdobozt. A budapesti értelmiség pedig szinte egy emberként aggódott a népszerű szerző életéért, s napról napra várja Stockholmból a híreket.
A műtét sikerült, a lábadozó „Frici” pedig már a kórházban elhatározta, hogy „erről az egészről” könyvet fog írni. A gyógyulás időszakában folyamatosan, neje közreműködésével tudósította a hazai lapokat: egyfajta korabeli blogot vezetett, melyből később megjelent az Utazás a koponyám körül című regénye. A Pesti Naplóban hétről hétre közölt folytatásokban a magyar főváros irodalmi és társasági életének hétköznapjai mellett kirajzolódik az életveszélyes betegség felismerésének, elfogadásának érzékenyen, szó szerint belülről ábrázolt lelki folyamata is. A beavatkozás után Karinthy még két évet élt. 1938-ban Siófokon, cipőfűzője bekötése közben agyérgörcsöt kapott és elhunyt.
„Egy költő barátom, kissé tág értelemben, azt magyarázta, hogy „magamat keresem”. Igen ám, de akkor ki az a magam és hol találom meg a sok közül, akiket itt vagy ott felfedezek, miről ismerem meg?”
Ahogy már írtuk, az Utazás a koponyám című regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, hallucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz… Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.
Utazás a koponyán belül – Karinthy Frigyes kórtörténete
Karinthy Frigyes koponyája körüli utazásra invitál a szegedi Fekete ház: Dr. Kopniczky Zsolt idegsebész tart előadást a legendás író agydaganatának körülményeiről és érdekességeiről , illetve a résztvevők megismerhetik az író agydaganatával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat október 15-én, csütörtökön 18 órakor a Fekete házban.
Múzeumok Őszi Fesztiválja
Kass Ferenc Galéria, Szeged
