„Szeretem és keresem őket, / A gyönyörű, víg temetőket. / Mert csak az élők sírnak, búsak, / A temetők mind koszorúsak.” Halottak napján gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.
JUHÁSZ GYULA: TEMETŐK
Szeretem és keresem őket,
A gyönyörű, víg temetőket.
Mert csak az élők sírnak, búsak,
A temetők mind koszorúsak.
Ott a virágok dúsan nőnek,
Poraiból a szeretőknek.
A ciprusok úgy integetnek:
Térj meg közénk, fáradt eretnek.
A gondolat itt sarut oldva
Fölnéz a hívó csillagokba.
Királyi bíbor itt elvásik
És rongy lesz a föltámadásig.
Szeretem és keresem őket,
Az igazságos temetőket.
A sírokon úgy elmélázom,
Mint nyájai fölött a pásztor.
És furulyám szelíden várja,
Míg szól az angyal trombitája.
Egyházi ünnepből vált az elhunytakról való megemlékezés napjává, az ünnep mára túlnőtt az egyházi kereteken, e napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből általános megemlékezéssé az elhunytakról. A halottakról való gondoskodás a vallástörténeti kutatások szerint ősidőktől fogva mindenütt megtalálható jelenség.
Mindenszentekhez viszonyítva a november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű. Szent Odilo clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként az apátság alá tartozó bencésházakban. Ezt hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.
A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A szokáshoz kapcsolódó némely népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, a bukovinai magyarok még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.
Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
A halottak hónapja
A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket.
Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, fél évszázad után ismét munkaszüneti nap. Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a „temetők nagy keresztjénél” ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
