„és megmutatta mesebeli kincsét, / az őszi égbolton a tiszta holdat.” Június harmadik vasárnapját több országban is az apák napjaként ünneplik, hogy az apák is kapjanak kellő figyelmet, elismerést, erősítsék a férfiak szülői szerepvállalását.
„Miért is főnév az én édesapám, mért nem ige, mely köztudottan a legmozgékonyabb és -lendületesebb minden szóféleség közt?” (Esterházy Péter: Harmonia Caelestis)
Az apák napja megünneplése az Egyesült Államokból indult az 1900-as évek elején, s Lyndon B. Johnson elnök 1966-ben nyilvánította hivatalosan is apák napjává június harmadik vasárnapját. Magyarországon 1994-ben indult mozgalom az apák napja meghonosítása érdekében. Ez a nap minden apának, nagyapának szól, ilyenkor illik őket ajándékkal felköszönteni és családi körben együtt ünnepelni.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: APÁM
Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája.
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.
Június harmadik vasárnapját – idén 21-ét – több országban is az apák napjaként ünneplik, hogy az apák is kapjanak kellő figyelmet, elismerést, erősítsék a férfiak szülői szerepvállalását.
Az apák megünneplését az Egyesült Államokban kezdeményezte a múlt század elején a nyugat-virginiai Mrs. John B. Dodd, született Sonora Smart, akinek apja megözvegyülve is becsülettel gondoskodott hat gyermekéről. Az asszony azután ébredt rá, hogy milyen erő és önzetlenség munkálkodott édesapjában, miután maga is családanya lett. Egy anyák napi szentmisén ötlött fel benne a gondolat, hogy az apákról is hasonló módon kellene megemlékezni. Eredetileg június 5-ére, édesapja halálának évfordulójára tervezte a jeles napot, amelyet végül 1910. június harmadik vasárnapján tartottak meg Spokane városában: ekkor mondott apja emlékére misét a helyi pap. (Sonora Smart Dodd magas kor ért meg: 1978-ban halt meg, 96 éves korában.)
Később az államok és különböző szervezetek próbálták kiharcolni a kongresszusnál, hogy az ismerje el az apák napját hivatalosan is ünnepnapnak. 1916-ban Woodrow Wilson elnök jóváhagyta az ötletet, de csak 1924-ben tette Calvin Coolidge elnök nemzeti eseménnyé azon célból, hogy „mélyüljön az apa és gyermeke közötti kapcsolat, és hogy elismerjék az apai feladat jelentőségét”. 1966-ban Lyndon B. Johnson elnök rendeletben hivatalosan is apák napjává nyilvánította június harmadik vasárnapját, 1972-ben Richard Nixon elnök kezdeményezésére törvénybe iktatták megünneplését.
Ma már a világ számos országában e napon köszöntik a gyermekek az édesapjukat (másutt azonban különböző időpontokban, Németországban például Krisztus mennybemenetelének napján, azaz a húsvétot követő 40. napon, Romániában május második vasárnapján, a katolikus egyház hagyományosan március 19-én, Szent József napján). Az ünnepnek nincsenek általánosan elfogadott és meghatározott kötött formái, mindenki úgy fejezi ki édesapja iránti szeretetét, ahogy azt szíve diktálja.
Magyarországon a két világháború között egy gyermekszervezet próbálta az ünnepet a magyar köztudatba átültetni – nem sok eredménnyel. 1994-ben mozgalom indult az apák napja meghonosítása érdekében, s bár ennek már tizenöt éve, még korántsem olyan elterjedt ez az ünnep, mint az anyák napja – noha apa is csak egy van, és apának lenni sem könnyű.
Apára ugyanolyan szükségük van a gyerekeknek biológiai, társadalmi, családi és érzelmi értelemben, mint az édesanyjukra. S így, a szünidő elején különösen érvényes az angol közmondás: „Egy apa többet ér, mint az összes tanár”.
