„…most igazán valami újat kellene kieszelnünk.”Április elseje hagyományosan a bolondok, pontosabban a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti embertársaival.
A „bolondok ünnepe”, „áprilist járatás” vagy „április bolondja” az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza, mások Indiában keresik eredetét. Valószínűleg valamilyen téltemető, tavaszköszöntő pogány hagyományból ered; a naptárreformok előtt április elseje volt évkezdő nap, amikor vidám mókázással ünnepelték a természet megújulását. Hozzánk talán német közvetítéssel került. Erre vall, hogy elsősorban városi és gyermekmulatság, a felnőtt falusi nép körében sohasem gyökeresedett meg. Amióta január 1-je lett az évkezdő nap, április 1-je csak játékos, bolondos nap.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ÁPRILIS BOLONDJA
(Részlet)
– Holnap április elseje – mondotta Viktor.
– Te – szóltam -, most igazán valami újat kellene kieszelnünk.
Az Üllői úti diákszobában ketten tanácskoztunk. Bálintról volt szó, közös lakótársunkról, akit eddig sohase sikerült beugratnunk.
Járkáltunk a szobában. A tervek úgy röpködtek, mint a rakéták.
– Nem jó – torkoltuk le egymást. – Ez se jó. Új kell. Egészen új és meglepő.
Viktor rágyújtott kis angol pipájára.
– Megvan! – kiáltott. – Belebújsz ebbe a szekrénybe.
– No és?
– Aztán itt maradsz.
– No és?
– Aztán vársz.
– No és?
– Aztán meglesed, hogy mit csinál, amikor egyedül van, amikor nem is sejti, hogy figyelik. Mit szólsz hozzá?
– Nem rossz.
– Később lassan, kísértetiesen elkezdesz mozgolódni. Óvatosan recsegteted a deszkákat. Halkan köhögsz is. A lámpát, mielőtt jön, eloltod. Én majd lesbe állok a folyosón, és jelt adok neked. Holnap szerda, vívóleckéje van, tíz felé jön haza.
A szokás eredete homályba vész
Vannak, akik az ókori szaturnáliák folytatásának tekintik – a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga szerepet cserélt, s a rabszolga azt tehette, amit akart, mások a Kübelé-kultusszal összefüggő római-görög hilaria ünnepre vezetik vissza.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik. Az év kezdete ugyanis hagyományosan április elsejére, a tavasz kezdetére esett, amikor ajándékokkal kedveskedtek egymásnak az emberek. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az Újévet, de az emberek csak lassan fogadták el a rendelkezést. Sokan megszokásból vagy a régi hagyományhoz ragaszkodva továbbra is küldözgettek ajándékokat, ezek változtak idővel tréfás semmiségekké, meglepetésekké: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg. A büntetlen csínytevés szokása gyorsan elterjedt, s mára hagyománnyá vált: ezen a napon ajánlatos fenntartással kezelni még a televíziók, rádiók híreit is.
Az egyik első április elsejei tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia követte el: éjszaka szűkebbre varratta egy márki ruháját, így az reggel nem tudta felhúzni sem a nadrágját, sem a mellényét. Szobájában sorra jelentek meg a csínytevők és szörnyülködtek, mennyire felpuffadt a márki. Rögvest orvost is hívattak, a beavatott doktor fejét csóválva megírta a receptet, amivel szaladtak a patikushoz. Aki szintén a fejét csóválta, de ő azért, mert nem értette a dolgot: a recept ugyanis így szólt latinul: Végy egy ollót és vágd fel a mellényed…
Magyarországon ezen a napon szúnyogzsírért küldték a kiskanászt, esetleg trombitahúrt, libatejet hozattak velük a boltból. Skóciában volt szokás a bolondjáratás: egy balekot megkértek, hogy vigyen el egy levelet a szomszédba. A levélben ez állt: „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele”. A szomszéd visszaragasztotta a borítékot és még egy útra kérte a jámbor embert – így folyt a játék, amíg a „postás” észbe nem kapott.
A brit közönséget 1864-ben az egyik újság szamárkiállításra hívta meg, a helyszínen összegyűlt tömeg azonban egyre elégedetlenebb lett, mert szamárnak se híre, se hamva nem volt. Végül valaki elkiáltotta magát: április elseje!, az emberek pedig nevetve hazamentek a kiállításról, amelynek ők voltak az attrakciói.
1878-ban sok amerikai készpénznek vette azt a hírt, amely szerint a zseniális feltaláló, Edison a fonográf után olyan készülékkel állt elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. Több országban többször elhitték, hogy az időszámítás tízes alapú lesz, 1980-ban pedig Angliában tiltakozó levelek áradatát indította el az a kacsa, hogy a Big Ben órája digitális kijelzőt kap.
A mai világban annyi információ zúdul az emberekre, hogy nehéz különbséget tenni valódi és hamis között, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. 1946. április 1-jén például egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, és sokan tréfának vették a vészjelzést.
