Idén április 15-én (péntek) este köszönt ránk Pészach ünnepe, amely április 23-án (szombat) este ér véget. Az első széderestét április 15-én este, a másodikat április 16-án este üljük.
A zsidóság a pészach ünnepét Niszán hónap 15. napjának előestéjétől, azaz 14-étől a hónap 22. napjáig tartja. A
Gergely-naptár szerint 2022-ben április 15-től 23-ig tart.
A pészach és a húsvét kezdetben egybeesett, a II. századtól húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került, a formális szétválasztást 325-ben a niceai zsinat végezte el. (A pészach Jeruzsálem i.sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásáig mindig a tavaszi napéjegyenlőség utánra esett, ezután viszont ezt figyelmen kívül hagyták, így a Niszán hónap 15-re tett pészach kerülhetett a napéjegyenlőség előtti időre is.
A pészach zsidó húsvét, a természet újjászületésének ünnepe, de ugyanekkor a zsidó nép egyiptomi kivonulására, a rabszolgaságból történt szabadulásra emlékeznek. A kivonulás tiszteletére nemzedékről nemzedékre megünnepeljük a kovásztalan kenyér ünnepét.
A történetet – Izrael elnyomatását, Mózes és Áron isteni küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Egyiptomot sújtó tíz csapást, majd a zsidók megmenekülését – Mózes második könyvének 1-15. fejezete írja le. A pészach (szó szerint az elkerülés ünnepe) is innen ered, arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás elkerülte a zsidók házait. Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart.
Pészach a szabadság ünnepe is, ilyenkor az emberi szabadság teljességét hirdetik. Az ünnep a széder estével kezdődik, a meghatározott rend szerint zajló egyfajta szeretetvendégség keretében dramatizálva felidézik a kivonulás történetét.
Az ünnep következő napjai úgynevezett félünnepek, az utolsó a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet. Ez volt az a tenger, amelyen Isten a zsidókat száraz lábbal átvezette, az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította. A pészachi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi Mázkírig, az elhunytakért mondott imáig.
A pészach egy másik elnevezése a kovásztalan kenyér ünnepe, mert az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni, sőt annak előnapján minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból.
Az erre vonatkozó rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, így a zsidó nők rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek. Csak kovász nélküli tésztaféleséget fogyasztanak; ez a pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül). A pászka lisztből és vízből készült, gyorsan sütött, kovásztalan ostyaféleség. A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, a zsidók keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát. A maceszt lehem-óni-nak, a „nyomorúság kenyerének” is nevezik, ami arra utal, hogy a rabság alatt is ezt fogyasztották.
Magyarországon, Erdélyben a XVI. századtól jött létre a székely mózeshitűek, a szombatosok hitfelekezete. Már ők is megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet „pogácsás ünnepnek” neveztek, s megülték a széder estet is.
