„Viharsodort hajóroncs / pazar, pálmás öbölben: / az életem ilyen lesz, / e pompás ámbra-ölben!” Ezen a héten a 42 éve elhunyt Jékely Zoltán gyönyörű versét ajánljuk.
Rába György szerint versei Ady és Vörösmarty költészetének legjavához hasonlítható. Mint írja: „Jékely csodába illő jelenségekről írt a legtermészetesebb hangon, és az életből is csak az érdekelte, ami piaci árfolyammal nem mérhető: a szerelem, a természet, a költészet és nem utolsósorban lelkiismereti meggyőződése.”
Hegedüs Géza szerint többről van szó: „De az Áprily-varázsnak talán mindezen túl vagy mindezek mögött az a fő titka, hogy kifejezi egy olyan ingathatatlan becsületű férfi lelkét, aki harmonikusan akar élni egy diszharmóniákkal teljes világban, rendíthetetlenül emberséges az embertelenségek közepette, nem akar többet tenni, mint amit megtehet, de azt hibátlan lelkiismeretességgel teszi is, és a történelem rémületességei vagy kisebb, de mégis bántó kellemetlenségei közt őrizni tudja meghitt kapcsolatát a természettel és a szelíd érzelmeket adó családi magánélettel. Áprily nem közéleti költő, de az értelmes közéletnek nélkülözhetetlen szüksége van az ilyen magánemberekre; pontosabban: egy ilyen emberséges magánélet fontos közügy.”
Jékely Zoltán 1913. április 24-én született Nagyenyeden és 69 éves korában, 1982. március 20-án (egyes források szerint március 19-én) hunyt el Budapesten.
JÉKELY ZOLTÁN: TAVASZI ÉBREDEZÉS
Az olvadás megindult,
télvégi nap melenget;
testem-lelkem a földdel
s a vizekkel fölenged.
Legboldogabb bolondja
a földnek én lehetnék,
ha most kezed zsibongó,
sajgó szivemre tennéd!
Ős-női balzsamokkal
teli szépséges urnám,
fejem, mint méh virágba,
bársony öledbe fúrnám.
Viharsodort hajóroncs
pazar, pálmás öbölben:
az életem ilyen lesz,
e pompás ámbra-ölben!
(1962)
