„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha.” Ez a mondat hűen tükrözi a 20. század egyik legnagyobb írójának életfilozófiáját.
„Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával” – ez az életfilozófia az 1899-ben született, irodalmi Nobel-díjas amerikai írót élete végéig elkísérte. Ernest Hemingway nem törekedett békés, polgári életre, épp olyan szenvedéllyel élt, mint ahogyan írt.
Az I. világháborúban a Vöröskereszt mentősofőrjeként szolgált, gyenge szeme miatt nem lehetett katona. Piavénál megsebesült, a milánói kórházban lábadozva szeretett bele egy ápolónőbe: e reménytelen vonzalomból és háborús élményeiből született 1929-es Búcsú a fegyverektől című regénye.
Hazatérve a Toronto Star című lap munkatársa lett, tudósítóként Franciaországba küldték. Az itt élő amerikai írók, köztük F. Scott Fitzgerald és Ezra Pound biztatták írásra, első szépirodalmi művei itt jelentek meg. Első sikerét az 1926-os Fiesta című regényével aratta, amelyben a háború utáni „elveszett nemzedék” tagjairól írt.
Hemingway síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború, s fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. E sokféle élményből születtek a végsőkig lecsupaszított, tárgyilagosságra és őszinteségre törekvő, feszes tempójú művei (Halál délután, Afrikai vadásznapló, Szegények és gazdagok).
Hemingway legtöbb könyvében szó esik az étkezésről, az ételek és italok felsorakoztatásáról, ízekről, gasztronómia megjelenésekről, némelyikben akár egy menüsort is össze lehetne állítani. Ahogyan ő élte életét, úgy műveiben a szereplők is szenvedélyesen ettek, és főleg ittak. Az öreg halász és a tenger írója soha nem vetette meg az alkoholt, közismerten nagy kedvence a Mojito koktél volt, ami fehér rumból, mentalevélből, szódával készül lime hozzáadásával.
Hemingway élt és halt a halételekért, kedvenc ételei között szerepelt a languszta, a garnélarák, de harmadik felesége, Martha Gellhorn megkedveltette vele a húsételeket is. Az író kedvenc hamburgeréhez kivételesen nem Mojitót fogyasztott, a hamburgerhez – az amerikaiak nemzeti eledelének is nevezett ízeket kicsit a karibi konyhát felidézve megbolondították számára kapribogyóval és csípős fűszerkeverékkel – még ő is bort ivott.
Hamburger Hemingway-módra
Hozzávalók: 50 dkg darált marhahús, 10 dkg vöröshagyma, 3 dkg kapribogyó, 1,5 dkg mango-chutney, 1 dkg zsálya, 1 db tojás, 1 dl fehérbor (száraz), 2 gerezd fokhagyma,só, őrölt bors, petrezselyemzöld, cukor, csípős fűszerkeverék, olaj (a sütéshez)10 dkg vöröshagyma
Elkészítés: A húshoz hozzákeverjük az apróra vágott vöröshagymát, a présen átnyomott fokhagymát, a zsályát, 1 evőkanálnyi finomra vágott petrezselymet, egy kevés csípős fűszerkeveréket, sót, borsot, és 1 csipetnyi cukrot és az egészet jól összedolgozzuk. Ezt követően hozzáadjuk a tojást, a kaprit, a chutney-t, a bort, és újra intenzíven összekeverjük, majd 60 percen át állni hagyjuk.
Pihentetés utána egyforma pogácsát formázunk belőle, és forró olajban többször átforgatva ropogós barnára sütjük.
Hemingway saját specialitása szerint a kettévágott zsemlébe tehetünk egy kanálnyi szaftot, ami a húspogácsa sütésnél megmaradt. A jellegzetes ízeket a szezámmagos zsemle hivatott kicsit egységesíteni.
A húspogácsát kerti grillsütőn, vagy konyhai grillezőben elkészítve pikánsabb lesz, mint olajban kisütve. Gyorsan elkészíthető, és (ne felejtsük el) „gyors étel”, ezért nemcsak a felnőtteknél, a gyerekeknél is biztos sikert arathatunk vele. A „szokásos” sült burgonya mellé sok friss zöldséggel tálaljuk.
