Hivatására nézve mérnök és ügyvéd volt Sasku Károly, aki 1854-ben adta közre Illendőségtan című könyvét. Az asztali szabályokat roppant eredeti módon ismertette.
Sasku Károlyt 1854-ben kiadott illemtana – pontos címén: Illendőségtan, vagyis a művelt és jó erkölcsű magaviselet szabályai – tette országszerte ismertté, noha valódi polihisztorként okleveles ügyvéd és mérnök, a füvészetben valamint a csillagászatban, a matematikában jártas tudós, honvédszázados, illemtaníró, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tisztviselője (főjavító) és Széchenyi István munkatársa is volt. A magyaron kívül kilenc nyelven (német, héber, latin, görög, francia, olasz, angol, spanyol és portugál) tökéletesen beszélt.
A szabadságharc leverése után orosz fogságba került, majd szabadulását követően Pestre költözött. Ettől kezdve mély félelemben élt, üldözési mániája miatt rögeszmésen tartott a rendőröktől és az egyenruhásoktól. Kora különc csudabogarának is tartott Sasku kiemelten fontosnak tartotta az oktatás megszervezését, fejlesztését. A romantikában gyakran párhuzamba állított nemzet és nyelv összefonódott haladásának utóbbi része Saskunál a széptudományokban összpontosult: „…attól várhatnak a’ tudományok és mesterségek eléhaladást, abbol jó polgárt a’ Haza”.
Illendőségtan és életre hasznos tanúságok
„Evés közben illetlen bármi módon zörögni, a széket vagy asztalt mozgatni, a tányért nyikorgatni, evő- s ivóeszközökkel csörömpölni, lábával dörömbölni, kezével kopogni, ülésében feszengeni, orrát a tányérhoz közel tartani, csámcsogni, szuszogni, ökröndözni, böfögni, köhingetni, nyögni, hákogni, szipogni, habzsolni, szürcsölni, nyalakodni, csontot szopogatni, porcogtatni, zsíros szájjal és kézzel enni, ujjait megszopni, ujjával a húst a villára szúrni vagy a falatot a tálba taszítani, ételt hallhatóan fúvogatni, nyelvét a falás agy ivás közben kiölteni, szemét düllyesztve enni vagy inni, állát elcsorgatni vagy töretlen hagyni, másoknak szájába nézni, minduntalan körültekinteni, kapkodni, haszontalankodni, kenyérbelet morzsolgatni, azzal valakit meghajítani, nevetkőzni, hahótázni, forró lének nyelése után száját félrehúzni, torzképeket csinálni, integetni, szájában kézzel vájkálni, sótartóba használt késsel, annyival inkább kézzel nyúlni, válogatni, finnyáskodni, duzzogni, kedvetlenséget mutatni, másokat evésbeni ügyetlenségük miatt kinevetni, gúnyolódni, mutogatni.
A fogvájást csak ha kénytelenek vagyunk vele, akkor is csinosan kézbe szorított fogvájó végével, ki nem nyitott szájjal kell tenni. Fogvájónkkal, még ha nem használtuk is, valakit megkínálni
Ebéd végén vagyonosabb háznál vizet szoktak hordani findzákban a száj kiöblítésére. Nagyon soká öblögetni a szájat és nagy lármával nem illik. Nagy járatlanság lenne az efféle vizet együgyűségből meginni.”
