70 éve, 1946. január 18-án adták át a Kossuth hidat, amely a Szabadság híd, a Margit híd, a Lánchíd és a Petőfi híd újjáépítése után nélkülözhetővé vált.
Hetven éve, 1946. január 18-án adták át Budapest háború utáni első állandó hídját, a Kossuth hidat. A második világháború végéhez közeledve a németek 1945. január 18-án robbantották fel az utolsó budapesti hidakat: az Erzsébet hidat, a Lánchidat és a Margit híd megmaradt részét. Ám még ez sem állíthatta meg a szovjet csapatokat, a hadműveletek a fővárosban és környékén 1945. február közepén véget értek.
A szovjetek három hadihidat készítettek, a Mancit a Margit-szigeten át, egyet a Gellért térnél és egy ideiglenes vasúti átkelőt a déli vasúti híd pótlására. Hamarosan kiderült, hogy a következő jégzajlásig egyik híd sem hozható helyre, ezért úgy döntöttek: új hidat kell építeni, mégpedig olyan helyen, ahol nem akadályozzák a munkát a roncsok. A szovjet parancsnokság 1945. április 5-én adta át ideiglenes hídjait a fővárosnak. Ezek közül a „Manci” maradhatott, a másik kettőt azonban mielőbb helyettesíteni kellett, hogy az újjáépítés elkezdődhessen, megépült két pontonhíd, a Boráros és a Petőfi térnél. Az új, állandó híd építéséről a kormány április 19-én döntött, helyét a Kossuth Lajos és a Batthyány tér közt jelölték ki, a nevét is innen kapta.
Az első tervek hétnyílású fahídról szóltak. Nagy fahíd azonban régóta nem épült Magyarországon, nem volt kellő tapasztalat, és a facölöpök sem mutatkoztak elég megbízhatónak az akkor még gyakori jégzajlás miatt. A tervezők, Mistéth Endre és Hilvert Elek vasbeton pilléreket és a főnyílásokban acélcsövekből hegesztett rácsos szerkezetet javasoltak.
A cölöpverést 1945. május 16-án kezdték, öt és fél hónap után következett a felszerkezet. A Magyarországon első hegesztett főtartójú híd középső teljes hossza 355 méter, a pálya szélessége 7, a járdáké 3,35 méter volt, és 15 tonnás járművek haladhattak át rajta. Építéséhez 850 tonna vasat és 3000 köbméter fát használtak fel, a szakmunkásokat az ország minden részéből toborozták. Az acélszerkezetet a Csepel Vasmű és a Győri Vagongyár készítette, a beépítést az akkor vadonatúj, 100 tonnás József Attila úszódaru végezte, amely később a roncskiemelésnél és a hidak újjáépítésnél is szolgált. Pesten a Báthory utca tengelyében egyenes felhajtó épült, Budán észak és dél felé a rakpart mentén két rámpát alakítottak ki erős ívekkel.
A hidat a hídrobbantások első évfordulóján, 1946. január 18-án adták át, hét nappal azután, hogy a pontonhidakat a jégzajlás tönkretette. Az avatás Tildy Zoltán kormányfő, Gerő Ernő közlekedési miniszter, valamint több orosz, amerikai és brit főtiszt jelenlétében zajlott le, a hidat a fővárosiak nevében Bechtler Péter alpolgármester vette át. A megengedett sebesség 10 km/óra volt az új dunai átkelőn. 1954-ben acéllal helyettesítették a szerkezet eredetileg fából készült részeit, de a teherbírás így is korlátozott volt, s egy idő múlva már csak kisebb autóbuszok mehettek át a Kossuth hídon.
A Szabadság híd, a Margit híd, a Lánchíd és a Petőfi híd újjáépítése után nélkülözhetővé vált, 1956 tavaszán lezárták, nemsokára elterelték a gyalogosforgalmat is. A híd bontását 1960. március 17-én kezdték meg, a meder tisztítása 1963. január 2-án ért véget. A Kossuth híd gyors megvalósítása a háború utáni újjáépítés kiemelkedő állomása volt, emlékét a két hídfő helyén emléktáblák őrzik.
