Csontváry Kosztka Tivadar A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című festménye jelenleg A magányos cédrus – Csontváry géniusza című életmű-kiállításon látható Budapesten, az egykori Honvéd Főparancsnokság I. kerületi Dísz téri épületében. Ezen a napon köszöntötték a kiállítás ötvenezredik látogatóját.
Miután Picasso elismerését fejezte ki Csontváry festészetéről került sor 1949 márciusában a Musée d’Art Moderne épületében a kortárs magyar képzőművészeti kiállításra, amely egyfajta tisztelgés is volt Csontváry nagysága előtt. Tíz mű, köztük a Baalbek, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, a Selmecbánya, A taorminai görög színház romjai, a Hortobágy és az 1904-ben készült A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos, expresszionista kompozíció.
„Nem szólok magamról – akinek egész élte egy láthatatlan Teremtő erőnek van kiszolgáltatva, olyannak, mint a görögök művészetében található; de sajnos a festészetben nem látható: s így az én dolgaim mint különálló csillagok szerepelnek majd az égen, annak idején.” Csontváry, a „Szellem” hívására patikusból lett festő, vallja ezt magáról. 1904-ben járt Palesztinában és Egyiptomban, Kairóban találta meg a „napút-színeket” – ahogy ő nevezte el kialakított színvilágát, aminek egyik leglátványosabb darabja A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című műve.
Ha végigtekintünk Csontváry figurális kompozícióin, az 1900 körül festett önarcképén kívül valamennyi festményén megfigyelhető alakjainak sajátos elvontsága, a portrészerű ábrázolások sejtelmessége, a narratív szituációk többértelműsége – beleértve még az oly egyértelműnek tetsző A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című alkotását is.
