595 éve, 1421. február 2-án av
atták fel a pekingi Tiltott Várost, amely a Ming-dinasztiától a Csing-dinasztia végéig, több mint ötszáz éven át szolgált a kínai császárok lakóhelyéül.
Parkosított kertjei, épületei, amelyekben csaknem tízezer szoba és rengeteg felbecsülhetetlen értékű bútor, műtárgy található, a kínai civilizáció páratlan hagyatéka.
A 72 hektáros palotaegyüttes 1416 és 1911 között összesen 24 császárnak adott otthont. Az elnevezés a kínai Csecsin Csong, magyarul Bíborszínű Tiltott Város szóból ered. A „Cse”, azaz bíbor, az északi Sarkcsillag – a kínai asztrológia szerint a Mennyei Császár égi hajléka – elnevezése. A Tiltott Város az égitest földi megfelelője. A császár tehát az Ég Fia, közvetítőként felelős a rend és harmónia fenntartásáért a Földön. A „Csin”, azaz tiltott kifejezés arra utal, hogy senki nem léphetett ki vagy be a császár engedélye nélkül. A „Csong” jelentése város.
A palota építését az 1360 és 1424 között élt Ming Jung-lo, a Ming-dinasztia harmadik császára rendelte el. 1402-ben koronázták meg, majd birodalma központját Nakingból Pekingbe helyezte, melynek jelentése északi főváros. Tőle ered a város elnevezése is. Az építkezés 1406-ban kezdődött. A főváros áthelyezése és egy új palotaegyüttes építése óriási változás hozott, ki kellett bővíteni a város csatornarendszerét, mozgósítani kellett megközelítőleg egy millió munkást, favágókat, kőfejtőket, téglakészítőket, különböző közlekedési eszközök építésére, mozgatására alkalmas szakembereket.
A munka során hatalmas köveket bányásztak ki és szállítottak az építkezésre. A legnehezebb faragott kő 220 tonnát nyom. Érdekesség, hogy csak legutóbb fejtették meg a hatalmas kövek szállításának titkát. A korabeli dokumentumok szerint leginkább télen fogtak bele a nehéz műveletbe, amikor mesterséges jégpályán, illetve a jeget borító vízrétegen csúsztatták, tolták a gigantikus méretű alapanyagokat. Egy-egy ilyen szállítás akár több hónapot is igénybe vehetett.
A Tiltott Város 980 épületből áll, palotákat, templomokat, pavilonokat, könyvtárakat, lakosztályokat, valamint tereket, udvarokat és sétautakat foglal magában. A császári negyedet 10 méter magas fal, 6 méter mély, 52 méter széles árok veszi körül. A falak vastagsága az alapnál több mint 8 méter, tetejükön 6 méterre szűkül. A város téglalap alapú, észak-déli tájolású, a világ tengelyét jelképezve, amely a Sarkcsillag irányába mutat, a császár égi eredetére utalva.
Az épületek tetejét faragott őrző figurák díszítik, mert a kínaiak úgy tartották, hogy a gonosz szellemek a tetőn keresztül jutnak be az épületbe. A déli részen, amelyet külső pitvarnak is neveznek, az Arany-folyó is áthalad. A Mennyei Béke Kapuján át lehet bejutni a Legfőbb Harmónia Csarnokába, ahol Sárkánytrónusán a császár ült.
Mögötte emelkedik a Tökéletes Béke Csarnoka, a külföldi követek fogadására használt épület. Az északi rész, melynek másik neve belső udvar, a császárnak és családjának a rezidenciája. A Mennyei Tisztaság Palotája és a Földi Nyugalom Palotája a császár, illetve a császárné lakóhelye volt. Itt helyezték el a császár háremét is, amelyben kilencezer ágyas élt, hetvenezer eunuch őrizetében. Egy hétköznapi embernek szinte lehetetlen volt bejutnia a Tiltott Városba, hacsak nem eunuchként. Még az eunuchoknak is hosszú évekbe telt, amíg a császár és háremhölgyei közelébe jutott.
A Tiltott Város utolsó császári lakója Pu Ji volt, akinek 1924-ig biztosították a belső udvar használatát. A Tiltott Város Palota Múzeumát 1925-ben alapították. Az elkészült leltár szerint a műtárgyak száma meghaladta 1,17 milliót.
A Tiltott Város 1987 óta az UNESCO Világörökségének része „a Ming- és Csing-dinasztia császári palotái” néven. 2004-ben a senjangi Mukdeni császári palotát is hozzácsatolták e világörökségi helyszínhez, mert a Csing-dinasztia alapítója építtette a Tiltott Város mintájára.
