Első nyilvános földet érése után mintegy kétezren elragadtatva éljenezték, rajongói vállukon vitték a hangárokhoz. Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő 40 éve, 1975. március 28-án halt meg.
Teljes nevén Steinschneider-Wenckheim Helene Lilly 1891. január 13-án született Budapesten egy jómódú osztrák-magyar zsidó polgári családban Steinschneider Bernát és Wohl Irma lányaként. 1910-ben Budapesten egy nemzetközi repülőversenyen „szeretett bele” a repülésbe.
Testalkatának, bátorságának köszönhetően 1912-ben már neves pilóták oldalán tűnt fel olyan repülő versenyszámokban, amelyekben feltétel volt utas szállítása is. Szintén 1912-ben pilótavizsgát tett Bécsújhelyen, amivel nemcsak Magyarország, hanem az egész Osztrák-Magyar Monarchia első pilótanője lett.
Még az év őszén első nyilvános bemutatkozására is sor került Nagyváradon, ahol 50-60 méteres magasságba emelkedett gépével egy rendezvényen. Földet érése után mintegy kétezren elragadtatva éljenezték, rajongói vállukon vitték a hangárokhoz. Egy osztrák aviatikai cég alkalmazta is, de ezzel a lehetőséggel csak rövid ideig élt.
Számos magyar és külföldi repülőbemutatón vett részt, többek között 1913 júniusában a Bécs melletti Aspernben rendezett második nemzetközi repülőhéten, a pesti Szent István-napi repülőversenyen megnyerte a gyorsasági futamot, második helyezést ért el az egyhuzamban repülések (6 perc 15 másodperc) és a levegőben töltött összidők viadalában (10 perc 7 másodperc).
Az első világháború idején felajánlotta szolgálatait a Monarchia Hadügyminisztériumának, de elutasították, végül rövid ideig a sebesültek ellátásában vett részt. 1914-ben házasságot kötött Johannes Coudenhove-Kalergi gróffal, és felhagyott a repüléssel. A házaspár Csehországban élt, 1927-ben Prágában lányuk született.
Lilly a második világháború idején – feltehetően zsidó származása miatt – lányával Olaszországba költözött, sokat betegeskedett, nélkülözések között teltek napjai. (Férje 1943. augusztus 18-án még nyilatkozatban is megerősítette különélésüket.) 1945 után visszavonultan élt Dél-Franciaországban, 1960-ban vált el férjétől. Genfben halt meg 86 éves korában, 1975-ben (más források szerint Nizzában 1977-ben). Bécsújhelyen utcát neveztek el róla.
