„Ó, nézd a furcsa, ferde fát, / Mint hajlik a patakon át,” A világ első Madarak és fák napja rendezvényt a párizsi európai madárvédelmi egyezmény alapján Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg Magyarországon 1902-ben.
TÓTH ÁRPÁD: A FA
Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerül,
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen…
1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Az ünnep hivatalossá Herman Ottó közreműködésével vált, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő a Madarak és Fák Napja megszervezését minden iskola számára: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse.
Megünneplésének időpontja változó. A kormány 1994-ben hozott rendeletében május 10-ét jelölte meg e természetvédelmi nap megünneplésére. Azóta is ez a legszélesebb körben megtartott természet- és madárvédelmi ünnep Magyarországon.
Május 10-én Budapesten a Kazinczy utca teljes hosszában családi- , gyerek-, gasztronómiai és egyéb izgalmas programok várnak mindenkit, aki szeretne egy kicsit lazítani a város közepén. Az utcában működő vendéglátóhelyek újra összefognak egy élhetőbb, zöldebb, madárcsicsergősebb, és párbeszédalapúbb belváros létrehozásáért.
Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)
A nagy erdőkről és a fenyőkről
Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő. Mint az ősapák, úgy őrködnek az élet fölött a fenyők. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdőbe.
