„A vaku villanása könyörtelenül megtörte a varázst. De hát én mégiscsak fotóriporter voltam…” 102 éve született Robert Capa fotóművész, a fotótörténet egyik legjelentősebb haditudósítója.
„Némi tétovázás után elővettem a fényképezőgépemet. A vaku villanása könyörtelenül megtörte a varázst. De hát én mégiscsak fotóriporter voltam…”
Robert Capa, a fotótörténet egyik legjelentősebb haditudósítója Friedmann Endre néven 1913. október 22-én született Budapesten. 1931-ben Berlinbe költözött, a náci hatalomátvétel után Párizsba ment, a második világháború után amerikai állampolgárságot kapott.
Mindenütt ott volt, ahol zengett az ég. Képei a Regards-on kívül már a Life-ban is megjelentek. Számtalan képét közölte lapjaiban, a Weekly Illustratedben, a Picture Postban Stefan Lorant. Ő a szülőatyja a „Robert Capa, a világ legnagyobb háborús fényképésze” szlogennek is, ami az élete végéig rajta ragadt. 1947-ben többekkel megalakította a ma is működő Magnum fotóügynökséget, melynek haláláig elnöke volt. Alapító kollégái barátja Henri Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger és William Vandivert voltak.
Még ebben az évben a Herald Tribune megbízásából a sztálini Szovjetunióba ment John Steinbeck-kel, aki így írt róla: „Capa tudott nézni és tudta hasznosítani azt, amit felfedezett. Egy gyermek arcán tudta ábrázolni egy egész nép gyűlöletét… Capa műve nagy szívének és túláradó együttérzésének bizonyítéka… Gyakran utaztam és dolgoztam Capával. Sokkal intimebb barátai is lehettek, de senki sem szerette úgy mint én. Szeretett fesztelennek, gondok nélkülinek látszani munkájában. De nem volt az. A fotói nem véletlenek.”
Capa lencsevégre kapta a háborús konfliktusok örök igazságát: azt, hogy szétdúlják, megsemmisítik és tönkre teszik az emberi élet mindennapjait, s elveszik – idő előtt – a résztvevők életét. Ugyanakkor minden rettenetes pokol közepén felmutatta képein az ugyancsak örök emberi vágyat az örömre, a szeretetre, a nyugalomra: a békére. Fotóriporterként számos hadszíntérről tudósított, és képei révén világhírű lett. Indokínai munkája során érte a halál: 1954. május 25-én aknára lépett.
Az első Capa-nagydíj nyertese: Kudász Gábor Arion
A Capa-nagydíj zsűrije Emberi lépték című anyagáért Kudász Gábor Arionnak ítélte oda a 2015-ben első alkalommal kiosztásra kerülő Capa-nagydíjat.
2014. október 22-én Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíj néven alapított ötmillió forint összdíjazású elismerést a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. A Capa-nagydíjat minden évben olyan magyar vagy Magyarországon élő külföldi alkotók kaphatják meg, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a magyar fotográfia területén. A Capa-nagydíj elnyerése pályázathoz kötött, amelyre nemcsak egyéni alkotók, hanem kisebb létszámú alkotócsoportok is jelentkezhetnek.
Pályázni már folyamatban lévő, de még nem publikált munkával, a munka folytatását vagy befejezését felvázoló szinopszissal lehetett. A pályázatra a Capa Központ olyan pályaműveket és szinopszisokat várt, amelyek társadalmilag elkötelezett alkotói módokról tesznek tanúbizonyságot. A neves magyar és nemzetközi szakemberekből álló független zsűri, elnöke Horányi Attila, a Moholy-Nagy Művészeti egyetem docense a pályázat első szakaszában három ösztöndíjast választott ki, akik fejenként 500 ezer forintos ösztöndíjban részesülnek, és a leadott szinopszis alapján folytatják a már megkezdett munkát. (Kudász Gábor Arion Az emberi lépték, Sopronyi Gyula Kilencven perc és Stiller Ákos Roma Biblia című pályaművéért kapott ösztöndíjat.) A pályázat második szakaszában a zsűri kiválasztja a nagydíjast a három ösztöndíjas közül, a Capa-nagydíj cím nyertese további 3 millió 500 ezer forintot vehet át.
Az első Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat 2015. október 21-én, Robert Capa születésének 102. évfordulója alkalmából adta át az intézmény a kiemelkedő teljesítményt nyújtó fotográfusnak. A zsűri dolgát megnehezítette, hogy rendkívüli előrehaladást mutatott munkáiban a Capa-nagydíj másik két ösztöndíjasa, Sopronyi Gyula és Stiller Ákos is.
