„Szeretett fesztelennek, gondok nélkülinek látszani munkájában. De nem volt az. A fotói nem véletlenek.” A fotótörténet egyik legjelentősebb haditudósítója, Robert Capa fotóművész születésének 101. évfordulójára emlékezve első alkalommal írták ki a Capa Nagydíjat.
Robert Capa, a fotótörténet egyik legjelentősebb haditudósítója Friedmann Endre néven 101 éve, 1913. október 22-én született Budapesten. Szülei – Berkovits Júlia és Friedmann Dezső – szabók voltak, akik jól menő szalont tartottak fenn Budapesten, három fiuk született: elsőként László, akit Endre, majd öt esztendővel később Kornél követett. A kis Endre az evangélikus elemi után a Madách Gimnáziumba járt, élénk, érdeklődő gyerek hírében állt. Egy évvel érettségije előtt, 1929-ben Kassák hatására az újságírás felé fordult, 1930-tól már fényképészként tekintett magára. 1931-ben Berlinbe utazott, ahol szülei támogatásával sok nehézség után sikerült a Dephot fotóügynökségénél labormunkát kapnia. Később felfigyeltek a tehetséges srácra, így több riporteri megbízatást is kapott.
A Cápa Capa
A náci hatalomátvétel után Párizsba ment, ahol sok nélkülözés után sikerült csak elhelyezkednie, még nem Capaként, de már nem Friedmann Bandiként – André Friedmannak nevezte magát, és így próbálta eladni képeit is. Kevés sikerrel, ekkoriban még többet éhezett, mint lakott jól. Az ifjú, soknevű, de valójában mégis névtelen magyart a már híres André Kertész segítette munkával, kapcsolatokkal, barátsággal, és Capát és életmódját ismerve, bizonyosan némi pénzzel is. Ekkor került kapcsolatba Gisèle Freunddal, Hans Namuthtal és Chimmel. Hamarosan baráti viszony alakult ki közte és Henri Cartier-Bresson között is.
Első képriportja 1934-ben jelent meg a Vu-ben, ekkoriban változtatta nevét Capára, szinte egyszerre barátnőjével, aki Gerda Pohorylléből lett Gerda Taro. A külhoni szakirodalom tévesen Robert Taylor és Frank Capra nevéből ötvözte a Robert Capa nevet, de valószínűbb, hogy még Pesten, a gimnáziumban Cápának szólították nagy szája és rámenős természete miatt.
1935-ben már párizsi képes magazinoknak dolgozott. A névváltoztatást anyagi érdekek és motiválták: Gerda Taróval a megélhetésükhöz kitaláltak egy gazdag amerikai fényképészt, ő volt Robert Capát, aki olyan gazdag, hogy képeit nem hajlandó a szokásos áron adni, s műveiket az ő munkáiként adták el. Álnevét később is megtartotta.
1936-ban a spanyolországi polgárháborút fotózta végig, ez volt az első haditudósítói munkája. Gerda egy légitámadás során meghalt, Capának viszont Spanyolország lett az ugródeszka a világhírhez: ott készítette A milicista halála című felvételét, amellyel később világhírnevet szerzett. Ezután a Távol-Keletre ment, ahol a japán-kínai háborúról tudósított. Itt ismerte fel tehetségét a Life magazin tudósítója, és Amerikába hívta. Ettől kezdve mindenütt ott volt, ahol zengett az ég. Képei a Regards-on kívül már a Life-ban is megjelentek. Számtalan képét közölte lapjaiban, a Weekly Illustratedben, a Picture Postban Stefan Lorant. Ő a szülőatyja a „Robert Capa, a világ legnagyobb háborús fényképésze” szlogennek is, ami az élete végéig rajta ragadt.
Miután apja meghalt Budapesten, már semmit se kötötte Európához, így 1939-ben anyja és öccse után ő is az Egyesült Államokba költözött. Nemcsak fényképei, de Friedmann Júlia lecsói is legendássá váltak a tág baráti körben. Magyar kötődéseit őrizte, a Miért mentem el otthonról? című írásában, ám magyar nyelvismerete megkopott. Hemingway ezért is találta ki klasszikussá vált mondását: „Capa hét nyelven beszél. Mindegyiken rosszul.”
A második világháború eseményeit már mint a szövetségesek haditudósítója örökítette meg. Járt a lebombázott Londonban, képek sorát készítette az olaszországi előrenyomulásról, a D-napon az első amerikai csapatokkal szállt partra, így a normandiai partraszállásra általa van ma betekintésünk, de lefényképezte Párizs felszabadítását és Berlin elestét. A háború után elnyerte az amerikai állampolgárságot.
1947-ben a Herald Tribune megbízásából a sztálini Szovjetunióba ment John Steinbeck-kel, aki így írt róla: „Capa tudott nézni és tudta hasznosítani azt, amit felfedezett. Egy gyermek arcán tudta ábrázolni egy egész nép gyűlöletét… Capa műve nagy szívének és túláradó együttérzésének bizonyítéka… Gyakran utaztam és dolgoztam Capával. Sokkal intimebb barátai is lehettek, de senki sem szerette úgy mint én. Szeretett fesztelennek, gondok nélkülinek látszani munkájában. De nem volt az. A fotói nem véletlenek.” A közös munka végeredménye egy életre szóló barátság és az Orosz napló című könyv Capa 70 fotójával. Ugyanebben az évben francia, lengyel-amerikai és angol társával – alapító kollégái és barátai: Henri Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger és William Vandivert – megalapította a Magnum fotóügynökséget, amely a szabadúszó fényképészek első közös nemzetközi ügynöksége lett. E cég égisze alatt a polgári életről is számos képsorozata jelent meg. Tudósított az 1948-as izraeli összecsapásokról, majd az indokínai harcokról, ahol egy Life-tudósítót helyettesített. Ott érte a halál: aknára lépett 1954. május 25-én.
Öccse, a szintén fotós Cornell Capa így írt róla: „rövid földi pályafutása során sokat élt és sokat szenvedett. Szegényen született, így is halt meg. Páratlan életútja krónikáját hagyta ránk, és vizuális bizonyságát annak a meggyőződésnek, hogy az emberiség sok mindent képes elviselni és időnként még győzni is.”
Capa-nagydíj
2013 decemberében, születésének 100. évfordulója alkalmából Budapesten, a Nagymező utcában megnyitotta kapuját a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, amely hivatásos fotósoknak írja ki a névadóját viselő díja.
Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíj néven új, 5 millió forint összdíjazású elismerést alapít magyar vagy Magyarországon élő egyéni alkotók, vagy kis létszámú alkotócsoportok számára a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. A Capa-nagydíjat minden évben olyan, a fotográfia bármely ágában dolgozó alkotó vagy kis létszámú alkotócsoport kaphatja, aki vagy amely szakmailag megalapozott múlttal rendelkezik és korábban kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot. A Capa Központ a díj alapításával is hangsúlyozni szeretné elkötelezettségét a társadalmat gazdagító kreatív művek elkészülése mellett. A díj az alkotók további fejlődését és jövőbeni kísérletezésének előmozdítását szolgálja – áll az intézménytől kapott kiírásban.
A névadója születésének évfordulóján, kedden kiírt nagydíj elnyerése a Capa Központ tájékoztatása szerint pályázathoz kötött, jelölésre nincs mód. A nem anonim pályázaton magyar vagy Magyarországon élő külföldi állampolgárok indulhatnak. A zsűri munkáját titkárként Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója segíti, akinek szavazati joga nincs.
Nevezni a capa-nagydij.hu honlapon lehet, ahol a pályázáshoz szükséges további információk is megtalálhatók.
