„Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni. Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki.” Fedák Sári operettprimadonna, Molnár Ferenc felesége 135 éve született.
„Fedák Sári, a magyar színpadi deszkának ez a csodálatos, ragyogó leánya, Nagyváradon van ismét. Őt vártuk, ő utána vágyakoztunk. Az ő fiatal tündérsége lehelhetett már csakis életet az elmúlásba, a haldokló szezonba. Hisz ő a csodák leánya.” (Ady Endre a fiatal Fedák Sáriról, Nagyváradi Napló 1902. június 13.)
Százharmincöt éve, 1879. október 26-án született Fedák Sári, a múlt század egyik legnagyobb operettszínésznője, akit sokan ma már talán csak ulti-bemondásként ismernek. 1899-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját, s a Népszínház ajánlatát visszautasítva Pozsonyba szerződött. Már a következő évben a Népszínház tagja lett, s kisebb kitérők után az 1903-ban megnyíló Király Színházban kötött ki, ahol az első előadáson ő játszotta Huszka Jenő Aranyvirág című operettjének főszerepét.
„A kis bálványdöntő”
Bár hangja nem volt túl erős, színpadi jelenléte mindent feledtetett, s egy csapásra kiütötte az addigi „ügyeletes” primadonnákat. Új színt hozott az operett műfajába, az addigi érzelgős, édeskés hősnőkkel szemben temperamentumos, talpraesett nőket alakított. Elsöprő sikert aratott Huszka Jenő Bob hercegében, majd Kacsóh Pongrác János vitézében, utóbbiban saját maga tervezte jelmezben (bő szárú gatya, fején árvalányhajas kalap) játszotta Kukorica Jancsit. A daljáték 689 előadása közül 574-ben lépett a színpadra, a 100. előadás után Ady Endre rajongó sorokkal köszöntötte a Budapesti Napló hasábjain.
„Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni. Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erős, szűz vihar, végigsöpört ott mindent. Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát.” (Ady Endre a fiatal Fedák Sáriról az első nagyváradi vendégjátéka révén)
A hat nyelven beszélő primadonna évekig Berlinben, Bécsben, Londonban és Párizsban lépett fel. Hazatérve prózai darabokban is játszott, ezekben is érvényesült kitűnő emberábrázoló képessége és közvetlen humora. 1919-ben a Tanácsköztársaság lelkes hívének mutatkozott, emiatt Bécsújhelyen börtönbe került, s két évig Bécsbe „száműzték”.
Híres az az anekdota, amelyben Molnár Ferencet bizalmasan figyelmeztetik a barátai, hogy távollétében (épp haditudósítóként szolgált a távolban) Fedák Sári több ízben megcsalta, fűvel-fával összefeküdt. Molnár arcán félmosollyal csak ennyit felelt: „Lehet, hogy másokkal is hál a Fedák, de pénzért csak velem!” Fedákot azonban valóban egész életében mély érzelmek fűzték Molnárhoz. Ritkán volt szerelmes.
Sárközy Mátyás, Molnár Ferenc unokája Liliom öt asszonya című könyvében így írt nagyapjáról: „…Öt nő, öt különböző személyiség, öt viszony Molnárhoz, illetve Molnár viszonya öt különböző nőhöz. Vajon ki illett hozzá a legjobban, kivel volt a legboldogabb?” Sárközy nem sokat szépít: A Pál utcai fiúk szerzője ivott, durva volt, nehéz, féltékeny természetű. A nők mégis rajongtak érte, talán mind mást kerestek benne: szeretőt, szellemi (vetély)társat, híres és gazdag eltartót, bálványt… Ki tudja? Talán Fedák Sári szerethette annak, ami volt. De mellette sem tudott megmaradni. Fedák Zsazsától való elválás azonban nem bizonyult olcsó mulatságnak.
1922-ben több évi együttélés után a színésznő feleségül ment a drámaíró Molnár Ferenchez, a viharos házasság három év után bomlott fel, amikor a drámaíró beleszeretett Darvas Lilibe. (Az Üvegcipő című darabját bennfentesek szerint a Molnár-Fedák-Darvas háromszög ihlette, melyben közvetve Fedák Sárival való házastársi csetepatéit írja meg.)
Fedák a munkába temetkezett: Az ötszáz éves magyar dal című előadóestjével itthon és külföldön valódi küldetést teljesített, a bibliai daloktól virágénekeken át a kurucdalokig mindent énekelt. Rengeteg zsidó származású barátja, kollégája volt, sőt nevelt lányát is származása miatt vette magához és mentette meg a náci katonáktól, de a beregszászi lány egész életében a nagy Magyarországot sírta vissza, hogy szülőföldje ismét az országhoz tartozzon. Nem látta tisztán a politikát. A II. világháború alatt többször is szót emelt a fasiszta Németország mellett, 1944 decemberében a bécsi rádióban a háború folytatására buzdított. Régi barátaiban, ismerőseiben mindig megbízott, végül csalódnia kellett: saját pártfogoltjának köszönhette, hogy hazahurcolták. 1946-ban a népbíróság háborús bűnösként egy év börtönbüntetésre ítélte, s eltiltották foglalkozása gyakorlásától. Szabadulása után visszavonultan élt Nyáregyházán, ahol miután berendezkedett és felújította kis házát, kiköltöztették, és kezdhette elölről a letelepedést, végül egy egyszobás házat kapott a falu végén. Pályatársai nem feledték, próbáltak segíteni; rendszeresen küldtek neki csomagot, abból éltek.
Fedák Sárit 1954 tavaszán még felkérte a Déryné színház új direktora, játssza el Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának főszerepét. Már hiába hívták, legyengült szervezetét megtámadta egy betegség, színpadra nem lépett többé.
Az extravagáns, de így is népszerű „Zsazsa” 1901-ben japán facipős táncával szerepelt a Tánc című első magyar némafilmben, amelynek kópiája sajnos megsemmisült, később a hangosfilmeken jobbára határozott nőket jelenített meg.
Erotikus kisugárzása elbűvölte a férfiakat, a nők elegáns ruháit irigyelték és utánozták. A színpadra lépve száját égő vörösre, szeme alját kékre festette, s tánc közben ruháját a megengedettnek számító boka helyett olykor a térdéig felkapta. Mindenkit megbotránkoztatott, mégis imádták, ő volt az első női tagja a Fehér Hollók baráti társaságának. Az akkoriban csak férfi művészeket tagjai közé fogadó egyletben első alkalommal Fedák is férfiruhában jelent meg.
Fedák Sári 1955. május 5-én halt meg, a temetéséhez szükséges összeget közadakozásból gyűjtötték össze. Temetésén kevesen vettek részt, de Latabár Kálmán, Turay Ida, Mezey Mária jelen volt, sőt ma már tudjuk, hogy számos titkosügynök is ott volt, de ezt talán mondani sem kell, annyira hozzá tartozott az akkori világhoz.
