Március 21-én, az északi félteke tavaszának első napján ünnepeljük a költészet világnapját, melyet minden ország a saját programkínálatával ünnepel.
A Költészet Világnapjának bevezetését Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára kezdeményezte 1998-ban, amikor az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) intézett levélben javasolta egy nemzetközi költészeti nap kijelölését. A kérés, elnyerte az UNESCO főigazgatójának támogatását.
William Butler Yeats :
Az ég köntösére vágyik
Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínű fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
(Szabó Lőrinc fordítása)
E témában az előzetesen összehívott tanácskozásokon mindenki élénk érdeklődést mutatott a kezdeményezés iránt. Azt javasolták, hogy az UNESCO vállalja magára a költészet világméretű támogatását, és adjon elismerést, megbecsülést és késztetést a nemzeti, regionális és nemzetközi költői mozgalmaknak.
A fő cél az, hogy a költészet, a versek által is támogassák a nyelvi különbségeket, esélyt adva a veszélyeztetett nyelveknek, hogy azok saját közösségükön belül a hangjukat hallathassák.
1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a költészet világnapjává, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg. (Magyarország április 11-én, József Attila születésnapján ünnepli a hazai költészet napját.)
