Idősebb Latabár Endre színész, színigazgató, zeneszerző, színpadi fordító, a legnevesebb magyar színészdinasztia első tagja és alapítója 140 éve halt meg.
„A nemzetközi színháztörténetben is ritkaságszámba menő, hogy az állandó színjátszás kezdeteitől napjainkig céhszerű zártságban, kisiparosi testközelben volna vizsgálható az egymást követő színésznemzedékekben a hagyomány fölhasználási módja és a vele való sáfárkodás. Latabárék esetében vér szerinti leszármazást tapinthatunk ki a színháztörténet hosszában.” (M.G.P.)
Latabár Endre 1811. november 16-án született Kiskunhalason és 140 éve, 1873. július 10-én halt meg. Köznemesi családból származott, szülei jogi pályára szánták. A debreceni jogakadémián tanult, de 1831-ben „kiugrott”, és beállt vándorszínésznek Kilényi Dávid társulatába.
Nem mindennapi zseni
Kassán, Kolozsvárott, Pécsett és más városokban lépett színpadra. Operákban többnyire tenor szólamokat énekelt, prózai darabokban szeles gavallérokat, komikus szerepeket alakított. Hangját túlerőltette, ezért 1838-tól mint korrepetitor, karmester és operarendező működött. 1842-ben – miután sikertelenül pályázott a Nemzeti Színházhoz – önálló társulatot alapított, melyet 31 éven át vezetett.
Az ő nevéhez is köthető az 1849 utáni vidéki színházi élet fellendülése. 1854-ben társulatával ő avatta fel a szabadkai, 1857-ben pedig az 1843. évi tűzvész után újjáépített miskolci színházat, melynek kisebb megszakításokkal négyszer volt direktora. Oroszlánrésze volt abban, hogy a XIX. századi Magyarországon Kolozsvár és Nagyvárad mellett Miskolc lett a magyar nyelvű színjátszás egyik fontos bázisa, az északkelet-magyarországi színészet központja.
1861-től Győrben és Szegeden, 1865 és 1873 között Kassán bérelt színházat: prózát, operát és operettet is játszó együttese az egyik legerősebb vidéki társulat volt.
Mindig neves személyiségek dolgoztak vele, mint Déryné Széppataki Róza, Paulay Ede, Benedek József, Szathmáry Árpád, Szentgyörgyi István, Lászy Vilmos, Bercsényi Béla, Bokor József, Horváth Vince, Krasznay Mihály, Halmi Ferenc, Együd István, a két Mátray-nővér: Laura és Mari, Mándoky Béla, Zajonghy Elemér, Szabó Bandi és Újházi Ede. Ő maga idősebb korában már csak néhány kedélyes apaszerepben lépett fel.
Az 1870-ben tartott első országos színészkongresszuson a „színészkebelzet” igazgatósági tagja lett. Sokoldalúságát jelzi, hogy volt karnagy is, komponált zenét, emellett mintegy ötven színpadi művet – zömmel francia operettet – fordított magyarra német, francia és olasz nyelvről.
Az egyik legnevesebb és legnagyobb magyar színészdinasztia alapítója, amelynek napjainkban már a hatodik nemzedéke van színpadon. Az ősatya dédunokája volt Latabár Árpád és Kálmán, a múlt század kiváló táncoskomikus testvérpárja, míg a dinasztia legfiatalabbjai közül ifjabb Latabár Árpád a miskolci színház táncos komikus művésze, a legeslegfiatalabb Latabár, Kálmán pedig táncművész.
1873. július 10-én hunyt el Miskolcon, az avasi református temetőkertben található családi sírboltban nyugszik. Nevét utca viseli az észak-magyarországi városban, szobrát 2007 szeptemberében avatták fel a Miskolci Nemzeti Színház szoborparkjában. A Latabár dinasztia jelenség lett Magyarország és Európa életében.
A Latabár dinasztia:
Latabár Endre I. (1811-1873) színész, színház igazgató
Latabárné Török Mária (1822-1895) színésznő
Latabár Endre II. (1841-1888) színész
Latabár Rezső (1888-1943) színész
Latabár Dezső (1849-1886) színész
ifj. Latabár Endre Gyula (1872-1901) színész
id. Latabár Kálmán (1855-1924) színész
id. Latabár Árpád (1878-1951) színész
ifj. Latabár Árpád (1903-1961) színész
ifj. Latabár Kálmán (1902-1970) színész
legifj. Latabár Árpád (1963-) színész
legifj. Latabár Kálmán táncművész
