Fordított ókori görög és latin szerzőktől, emellett színdarabokat írt és állást foglalt az erőszakos nyelvújítás és az idegenszerű fordulatok ellen. Szarvas Gábor nyelvész, akadémikus, a magyar nyelvművelés megalapozója 120 éve, 1895. október 12-én halt meg.
1832. március 22-én született a ma Szerbiához tartozó bácskai Adán. Az 1848-49-es szabadságharc idején nemzetőrnek jelentkezett, de fiatal kora miatt nem vették fel. Ezután belépett a bencések közé, de 1852-ben, érettségije után otthagyta a rendet, és a pesti egyetem jogi karára iratkozott be. Tanulmányait betegsége miatt nem fejezte be, 1858-tól az egri ciszterci gimnáziumban, 1860-tól Baján tanított. A tanári vizsga letétele után Pozsonyban lett gimnáziumi tanár. 1869-től Pesten oktatott, de 1881-ben súlyos gerincbántalmai és szembaja miatt nyugdíjazták.
„A nyelvismeret s a fölfogás különböző foka szerint a gyűjtőknek egyike is másika is máskép értelmezte, a melyek pedig elég világosan szólottak, á gyűjtésre vonatkozó utasításokat ; az egyik fontosnak tartotta azt. a mi jelentéktelen, s nagy gonddal minden apróságot kibányászott: a másik pedig jelentéktelennek, a mi fontos, s kijegyzését elmulasztotta.”
Első írásai 1858-ban jelentek meg a Hölgyfutárban, emellett vidéki lapokban közölt humoros írásokat Pap Rika álnéven. Országosan ismertté nyelvészeti munkássága tette. A témakörbe vágó első jelentős műve 1867-ben jelent meg Magyartalanságok címmel. Két évvel később akadémiai jutalmat nyert A magyar igeidők című munkájával, amely 1872-ben hagyta el a nyomdát. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő folyóirat létesítésével bízta meg.
A Magyar Nyelvőr első száma 1872-ben jelent meg, Szarvas ebben tette közzé nyelvművelő, nyelvhelyességre törekvő cikkeit, szófejtéseit. Ortológus (a hagyományokat őrző) felfogás jellemezte, állást foglalt az erőszakos nyelvújítás és az idegenszerű fordulatok ellen, őt tekintik a magyar nyelvművelés megalapítójának. A folyóirat köré gyűjtötte a kor tehetséges nyelvészeit, Simonyi Zsigmondot, Szinnyei Józsefet, Munkácsi Bernátot. Budenz Józseffel és Szilády Áronnal ő szerkesztette a Nyelvemléktár három kötetét, Simonyival a Nyelvtörténeti Szótárt, s ez utóbbiért az MTA nagyjutalmát is elnyerte.
Fordított ókori görög és latin szerzőktől, emellett színdarabokat írt: Egy veszélyes eset című melodrámáját Debrecenben, Galambposta című vígjátékát Kassán mutatták be.
Tagja volt a helsingforsi (helsinki) finnugor társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1871-ben választotta levelező, 1884-ben rendes tagjává. Hatvanhárom éves korában, 1895. október 12-én halt meg Budapesten.
Szobra áll az MTA székháza előtt és szülőhelyén, Adán. A bácskai városban alakult meg 1993-ban a nevét viselő nyelvművelő egyesület, amely minden évben megrendezi a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat. Tiszteletére adományozzák hazánkban a Szarvas Gábor-díjat a nyelvművelés terén elért eredmények elismeréseként.
