New York, Madrid, Bilbao és Párizs után végre Budapesten is láthatja a nagyközönség a legendás „mexikói bőröndöt”, amely Robert Capa, Gerda Taro és Chim (David Seymour) elveszettnek hitt spanyol polgárháborús felvételeit őrzi.
Capa, Chim és Taro újra felfedezett negatívjai a spanyol polgárháborúról
A világhírű, magyar származású fotográfus, Robert Capa évtizedekig elveszettnek hitt felvételei kalandos úton kerültek Mexikóba, ahol szerencsés véletleneknek köszönhetően a kilencvenes években találtak rájuk. Amikor az anyag eltűnt, egy bőrönd után kutattak, valójában különleges dobozokról van szó, a negatívtekercsek befogadásához rekeszekre osztott belsővel, a feliratok pedig a borító hátára kerültek. A több ezer negatív között eddig ismeretlen felvételek is akadnak, és együtt lehetővé teszik az utókor számára annak jobb megértését, hogy miként dolgozott a három riporter, a modern haditudósítás három megalapozója.
A közel 4500 negatívból álló anyag végül egy ír filmrendező, Trisha Ziff közbenjárásának köszönhetően került 2007-ben a Capa életművét őrző New York-i International Center of Photography-ba. Ekkor derült ki, hogy a negatív tekercseken nem csak Capa eddig ismeretlen felvételei vannak, hanem a lengyel származású Chimnek (David Seymournak), és Capa fiatalon, épp a spanyol polgárháborúban életét vesztő szerelmének, Gerda Tarónak korábban soha sem látott képei is.
Capa „mexikói bőröndje” valójában három kis dobozt tartalmaz, összesen 4500 negatívval, nagy valószínűséggel maga Capa és Chim állított össze 1939-ben, Capa barátjának, Weisz „Chiki” Imrének a segítségével, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Párizs 1940-es német megszállásának zűrzavarában az anyagot sikerült külföldre menekíteni. A felvételeket Robert Capa, a magyar származású világjáró haditudósító, valamint élettársa, Gerda Taro és Chim (David Seymour) készítette.
A gondosan elrendezett és felcímkézett tekercsek a spanyol polgárháború egész történetét felölelik. Chim 1936-ban és 1937 elején tudósított a háborúból, Taro 1937 júliusáig fotózott, amíg maga is egy összecsapáskor lelte halálát, Capa – kisebb-nagyobb megszakításokkal – a háború legvégéig dokumentálta megrázó képekkel a konfliktust. Ezeken kívül a dobozokban volt Fred Stein több tekercs filmje is, zömmel Taróról készült portrék, amelyek a fotós halála után elválaszthatatlanul összekapcsolódtak magának a háborúnak a képeivel.
A fasizmusnak és antifasizmusnak a XX. század tragikus történetét meghatározó szembenállása a spanyol polgárháborúval vette kezdetét. A háborút sokan a kitörése pillanatától (1936. július 19.) az európai fasizmus riasztó térnyerésének tekintették, ezért a világ számos országából érkező baloldali értelmiségi és művész, többek között Capa, Chim és Taro tudósított megrendítő erejű képekkel és cikkekkel a háborúról és annak mindennapjairól. A Mexikói bőrönd negatívjai rendkívüli bepillantást engednek e három haditudósító korabeli munkásságába.
A három dobozt minden bizonnyal Capa, Chim és munkatársuk, Chiki Weiss, párizsi stúdiójuk vezetője készítette 1939 tavaszán. Amikor Hitler csapatai 1940 tavaszán Párizshoz közeledtek, Weiss, aki maga is zsidó volt, a dobozokat egy hátizsákba tette és kerékpáron Bordeaux felé indult. A negatívokat átadta egy dél-amerikai férfinak, és ezzel nyomuk veszett.
A negatívok végül az 1990-es évek elején kerültek elő Mexikóban, Francisco Aguilar tábornok személyes holmijai között. A katonatiszt Mexikó nagykövete volt a nácikkal kollaboráló vichy-i francia kormány mellett. Aguilar minden bizonnyal magával vitte a tekercseket, amikor 1942-ben elhagyta Franciaországot. Az elhunyt tábornok lánya a negatívokat átadta egy filmrendezőnek, aki kutatni kezdett és rájött, hogy a mexikói bőrönd került elő. Az anyagot végül egy ír filmes, Trisha Ziff közvetítésével juttatták el az ICP-nek: a nő filmet forgatott a fordulatos történet mexikói részéről.
Jóllehet egyik-másik képet már ismerhettük régebbi újranyomásból vagy folyóiratok reprodukciójából, a negatívokból készült itt látható modern kontaktmásolatok először mutatják meg az évek során ikonikussá vált képeket megalkotásuk sorrendjében és eredeti kontextusukban. Az anyag nem pusztán egyedülálló gazdagságban mutatja meg a spanyol polgárháborút – az Európa történelmét alakító konfliktust – hanem azt is szemlélteti, hogy a háborús sajtófotózás alapjait Capa, Taro és Chim teremtette meg.
Mindhárman – a magyar Robert Capa, a lengyel Chim és a német Gerda Taro – zsidók voltak, és mindhárman emigrációban éltek, amikor 1933-ban Párizsban találkoztak. Azt követően, hogy Franco tábornok 1936-ban kirobbantotta a spanyol polgárháborút, a három fiatal fotóriporter elutazott a harcok színhelyére, hogy a köztársaságiak oldaláról tájékoztasson a harcokról.
Mindegyiküknek megvolt a maga stílusa. Robert Capa (1913-1954) minél közelebb akart kerülni az akcióhoz, a harcosokhoz. Az ő negatívtekercseiről készült nagyítások alapján követni lehet a csaták teljes menetét. „Capa nem rendezi meg fotóit. Ezt már korábban is tudtuk, de a mexikói bőrönd újra igazolja ezt.
Gerda Taro (1913-1937) szintén nem volt félős fajta. A frontvonalakra koncentrálta figyelmét és merész fotókat készített morbid témákról is. 1937-ben, amikor a brunetei ütközetet fényképezte, egy páncélos jármű elgázolta. Ő volt az első fotóriporternő, aki haditudósítás közben vesztette életét.
Chimnél (1911-1956) minden az emberről szól. Ő a konfliktuson kívül mutatja be őket – a halászokat, a parasztokat, de hivatalos személyeket is. Robert Capával együtt 1947-ben részt vett a Magnum Photos ügynökség alapításában.
A MEXIKÓI BŐRÖND – Capa, Chim és Taro újra felfedezett negatívjai a spanyol polgárháborúról elnevezésű kiállítás a Centrális Galériában (1051 Budapest, Arany János utca 32.) december 19-től 2016. február 21-ig, hétfő kivételével minden nap 10-18 óra között ingyenesen látogatható.
A kiállítás kurátora: Cynthia Young, ICP – International Center of Photography, New York, Koordinátor: Székely Katalin, Vera and Donald Blinken OSA Archívum. A kiállítás és a kapcsolódó katalógus a National Endowment for the Arts, a Joseph and Joan Cullman Foundation for the Arts, valamint Frank és Mary Ann Arisman, és Christian Keesee támogatásával valósult meg. A kiállítást és a katalógust továbbá Sandy és Ellen Luger is támogatták. A budapesti kiállítás a New York-i International Center of Photography támogatásának köszönhetően jött létre. A kiállítást és a kapcsolódó eseményeket az OSA és a budapesti Spanyol Nagykövetség és a Cervantes Intézet közösen szervezi.
