Karinthy második felesége, Böhm Aranka, izgalmasan szép asszony volt. Bolondultak érte a férfiak, és ebbéli hajlamukat ritkán titkolták.
Egy alkalommal a Verpeléti úton Böhm Aranka a család kedvencét, Tomit sétáltatta. Azt a Tomit, „akiről” Karinthy a gyönyörű verset írta, voltaképpen a kutya ürügyén az emberi szeretetről írt himnusz.
Szóval, a fiatalasszony pórázon vezette a kutyát, nem nézve senkire, szokásához híven. Egyszerre csak egy ficsúr erőszakosan elébe kanyarodott, és megállásra kényszerítette.
– Asszonyom! Boldoggá tenne, ha én lehetnék az a kiskutya, akit ön e pórázon vezet!
– Én viszont kifejezetten boldogtalan lennék, ha ön miatt kellene kutyaadót fizetnem!
