„Túl sokan akarnak túl sok mindenről beszélni; és közben semmit sem tudnak.” Bob Marley, a reggae műfaj koronázatlan királya 70 éves lenne.
„Az egyik dolog, amit tudnod kell rólam, hogy én mindig kiállok azért, amit képviselek. A másik, amivel tisztában kell lenned, amikor engem hallgatsz, hogy a szavakat félre lehet érteni. Szóval, ha tudod, miért állok ki épp, vagy mikor elmagyarázok neked valamit, akkor ne próbálj a szavaim mögött értelmet keresni, ne próbáld másfelől megközelíteni a kérdést.” (Bob Marley: A jövő a kezdet kezdete)
Bob Marley énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró és politikai aktivista is volt, nevéhez számtalan örökzöld dal fűződik, köztük a No Woman, No Cry, a One Love, a Buffalo Soldier vagy a Three Little Bird.
Robert Nesta Marley néven született a karibi sziget egyik eldugott falujában, egy fehér apa és egy fekete tinédzser lány gyermekeként. Születésnapját csak hozzávetőleg ismerjük, mivel Jamaicában akkoriban nem volt divatban az anyakönyvek pontos vezetése: az elfogadott dátum 1945. február 6., bár útlevelében április 6. állt. Pályafutását blues-felvételekkel kezdte, de hamar ráérzett szülőföldje hangjaira. A zenei karrier reményében tizennégy évesen ment Kingstonba, ahol a reggae atyjának számító Joe Higgs vette szárnyai alá.
„Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz, akkor te halott vagy.”
Még tizenévesként összehozta a Wailers együttest, amelyben a műfaj két másik legendája, Peter Tosh és Bunny Livingstone is zenélt. Jóllehet volt néhány helyi sikerük, túl messzire nem jutottak, így 1966-ban a feloszlás mellett döntöttek. Marley megnősült, egy ideig Amerikában egy autógyárban dolgozott, majd hazatérve újjáalakította a Wailerst.
„A reggae a nép zenéje, a mindennapi történésekről szól, de nem egy történelmi szemszögből. Olyan dolgokról mesél, amiket nem tanítanak az iskolában.”
Élete ekkor vett új irányt: a reggae spirituális gyökereit kutatva rátalált az etiópiai eredetű rasztafari szektára, amely Hailé Szelasszié abesszin császárban látja a megváltót; jellegzetes viseletük a fürtökbe font haj. „Túl sokan akarnak túl sok mindenről beszélni, és közben semmit sem tudnak.” Marley élete, személyisége is megváltozott: nem csak a jellegzetes, fürtökbe font raszta-frizurát kezdte hordani, visszatért az afrikai gyökerekhez, évekkel megelőzve az Egyesült Államokbeli „afro-amerikai” ébredést.
A Wailers nem érte be a szórakoztatással, fellépett az elnyomottak, a szegények érdekében, a hitről és a szabadságról énekelt (ebbe beletartozott a marijuana fogyasztásának szabadsága is), 1972-ig több mint kétszáz dalt rögzítettek.
A Wailers első, Jamaicán kívül is terjesztett lemeze 1973-ban jelent meg, Marley neve a következő évben lett világszerte ismert, amikor Eric Clapton feldolgozta I Shot the Sheriff című szerzeményét. A Wailers 1974a soul nagy csillagának számító Sly and the Family Stone előzenekaraként mutatkozhatott be az amerikai közönségnek, néhány előadás után azonban kirúgták őket a turnéból: sokkal nagyobb sikerük volt, mint a fő attrakciónak. Nem sokkal később Tosh és Livingstone a szólókarrier reményében kilépett (mindkettő sikeres lett, de korántsem annyira, mint Marley, Tosht 1987-ben máig tisztázatlan körülmények között lőtték le.)
Marley új zenészekkel folytatta, a vokálban helyet kapott felesége, Rita is. 1975-ben készült Natty Dread című albuma, melyet a reggae alaplemezeként szokás emlegetni, ezen hallható a No Woman, No Cry. Rastaman Vibration című albuma már az amerikai listán is előkelő helyet ért el. Marley teltházas koncerteket adott, rengeteg lemezt készített, világsztárnak számított. Hazájában, Jamaicában azonban még ennél is többnek: már életében legendának, prófétának, a nemzet hangjának. Népszerűségét kihasználva törekedett a zűrzavaros hazájában szemben álló politikusok kibékítésére, emiatt merényletet is megkíséreltek ellene. A zenész még ezután is a béke hangján beszélt, végül sikerült elérnie, hogy az ősi ellenfelek nyilvánosan, stílszerűen egy Marley-koncerten békejobbot nyújtsanak egymásnak.
„Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat, másoknak pedig hatalmuk van szeretni.”
Sorra követték egymást kiváló albumai (Exodus, Kaya, Babylon By Bus, Survival), a színpadon valóságos extázisban zenélt és lüktető muzsikájával hallgatóságát is magával ragadta. Épp egy amerikai turnéra készült, amikor 1981 tavaszán a New York-i Central Parkban kocogás közben összeesett, az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy rákbetegségben szenved, a kór átterjedt agyára, tüdejére és májára is.
Bob Marley, a reggae királya már 34 éve nincs közöttünk: alig 36 évesen, 1981. május 11-én végül a daganat végzett vele, temetését nemzeti gyász követte, díszsírhelyet kapott Kingstonban, ahol múzeuma is van. Zenéje ma is él, örökségét viszi tovább Ziggy fia, számait újra és újra feldolgozzák, de azért a Redemption Song, a Get Up, Stand Up, a One Love, az Is This Love az eredeti változatban a legjobb. Még napjainkban is kerülnek elő kiadatlan dalai, koncertfelvételei, és kelendőek a szédületes számban megjelenő válogatások is. Magyarországon a Ladánybene 27 külön lemezt készített Marley dalainak feldolgozásával.
Marley bekerült a Rock Dicsőségcsarnokába, még évtizedekkel halála után is a legjobban kereső hírességek között van, sőt nevét viseli az első marihuána-világmárka, amelyet az év végétől akarnak a kannabiszt legalizáló amerikai szövetségi államokban, majd világszerte árulni. Első európai szobrát a Bánátban, Diószegpusztán (Banatski Sokolac) állították fel 2008-ban. Hetvenedik születésnapjára világszerte koncertekkel emlékeznek, Jamaicában egyhónapos rendezvénysorozattal tisztelegnek előtte.
