160 éve halt meg a Borsod vármegyei Alsózsolcán gróf Vay Ábrahám földbirtokos, mecénás, aki komoly pénzösszeggel járult hozzá a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához.
Vay Ábrahám, a magyar tudomány mecénása 160 éve, 1855. március 3-án halt meg. 1789. július 13-án született Alsózsolcán. A nemesi család a megye Vaja nevű településéről vette nevét. Iskoláit a sárospataki Református Kollégiumban végezte, tanulmányai befejeztével közpályára lépett. 1810-ben feleségül vette Kazinczy Zsófiát, akitől tizenkét gyermeke – öt lány és hét fiú – született. 1825-től Borsod vármegye első alispánja, megyéje képviseletében az 1825-1827. évi első reformországgyűlés követe volt.
Neve elsősorban a Magyar Tudós Társaság (1840-től: Magyar Tudományos Akadémia) egyik alapítójaként maradt fenn. A testület létrehozásának gondolata már 1791-ben felmerült, de sokáig nem történt előrelépés. Az ügy a diéta 1825. november 2-3-i kerületi ülésén ismét napirendre került, és november 3-án elhangzott Széchenyi István felajánlása: birtokainak egy évi jövedelmét, 60 ezer forintot a Tudós Társaság megalapítására szánja. Ugyanezen az ülésen Károlyi György 40 ezer, Andrássy György 10 ezer, Vay Ábrahám pedig 8 ezer forinttal járult hozzá a megvalósításhoz.
Végül az 1827. évi XI. törvény mondta ki: „Az önkéntes és szabad adakozással összeszedett tőke vagyonából Tudós Társaság, vagy Magyar Akadémia állíttassék fel.” A Társaság 1830-ban tartotta alakuló ülését, Vay tagja volt az igazgató választmánynak. A Magyar Tudományos Akadémia alapításának napját hagyományosan 1825. november 3-ára tesszük.
I. Ferenc 1830-ban Bereg vármegye főispáni helytartójává tette, és ugyanebben az évben grófi címet is adományozott neki. Később is több uralkodói elismerésben részesült: császári királyi kamarási, valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott, és elnyerte a Szent István-rend középkeresztjét.
1832-ben Máramaros vármegye főispánja lett, de 1845-ben lemondott erről a tisztségről. Szabolcs vármegyébe, berkeszi birtokára vonult vissza, ahol közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Húszezer forintos hozzájárulásával ő kezdeményezte a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozását. Mecénása volt a művészeteknek is: borsodi alispánsága idején támogatta a miskolci színház belsőépítészeti munkálatait, nagyobb összeget adományozott a szobrász Ferenczy Istvánnak, hogy találja meg a magyar márványt (amelyet végül Ruszkicán, Krassó-Szörény vármegyében talált meg), illetve arra, hogy Budán műtermet nyisson.
1848-ban a Batthyány-kormány ismét Máramaros vármegye főispánjává nevezte ki, de a harcok idején berkeszi birtokára húzódott vissza, itt is halt meg 1855. március 3-án.
