„Az utolsó szó nincs kimondva, mert nincs utolsó szó.” Esterházy Péter Mészöly Miklós, Kosztolányi Dezső és Ottlik Géza mellett ül már, és valószínűleg rajtunk, itt maradottakon nevet.
„Uram, kétségkívül ez a legnagyobb ötleted, a szeretet. Ennek nem lehet a végére járni.” (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)
Esterházy Péter, a mai magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja tavaly októberben az Élet és Irodalomban írott cikkében jelentette be, hogy súlyos beteg, hasnyálmirigyrákkal küzd. Betegségéről könyvet is írt, amely Hasnyálmirigynapló címmel jelent meg az idei könyvhétre. A rendezvényt az író nyitotta meg június 9-én és ez a kötet volt a legnépszerűbb a könyvhét fővárosi programjain.
„Olvasó vagyok, vad, vérszomjas alak, önző és élvezkedő, nem jótékonysági intézmény.” (Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora)
A történelmi szerepet betöltő Esterházy család fraknói grófi alágának leszármazottja Budapesten született 1950. április 14-én. Az író születése után nem sokkal a családot Hortra telepítették ki, a fiatal Esterházy Péter az 1956-os forradalom után főként az általános iskolában szenvedte el az úgynevezett osztályharc megkülönböztetéseit.
A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az ELTE Természettudományi Karán diplomázott matematika szakon, számítástechnikai rendszerszervezőként dolgozott 1978-ig, utána az írást tekintette főfoglalkozásának. Első nagy sikerét az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) című művével, a szocreál termelési regény paródiájával aratta.
A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei – Függő, Ki szavatol a lady biztonságáért?, Fuharosok, Kis Magyar Pornográfia, Daisy, A szív segédigéi -, 1987-ben nagy feltűnést keltett Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk című regénye, amelynek főhőse, Weöres Sándor Psychéjének modern utóda ékes 17. századi nyelven adta elő napjainkban játszódó szerelmi történetét.
Későbbi „nő-tárgyú” könyvei (Hrabal könyve, Egy nő) arról tanúskodnak, hogy írójuk hihetetlen beleérzéssel térképezte fel és tárta olvasói elé a nőiség lényegét, finom árnyalatait. Nagy siker volt Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája, majd a Javított kiadás, amelyben saját ironikus-indulatos megjegyzéseivel adta közre apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit.
Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is nagy népszerűségnek örvendenek. 2010-ben jelent meg Esti című kötete, amelyben Kosztolányi Dezső Esti Kornél-novelláit írta tovább „esterházyul”. 2013-ban publikálta Egyszerű történet vessző száz oldal című regényét, amely a 17. századba kalauzolja olvasóját. 2015-ben jelent meg Szüts Miklós festőművésszel közös kötete, A bűnös.
Regényei tele voltak verbális tűzijátékokkal, gyakran a forrás feltüntetése nélküli idézetekkel és parafrázisokkal, amelyek a legtöbbször értelmezhetetlenek voltak azok számára, akik nem büszkélkedhettek olyan széles irodalmi horizonttal, mint ő.
„Könnyebb jónak lenni, mint rossznak. A rossz kicsit érdekesebb, de nem sokkal. A jó is érdekes, mert mégse olyan könnyű. Azért érdekes, mert bonyolult. Bonyolultabb, mint a rossz.” (Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A Márk-változat)
Drámaíróként is jelentőset alkotott, színpadon is játszották Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, a Harminchárom változat Haydn-koponyára és az Én vagyok a Te című darabjait. Műveiből több film is készült (Idő van, Tiszta Amerika, Anna filmje, Érzékek iskolája).
Tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a Berlini Művészeti Akadémiának. Több rangos elismerésben is részesült, 1996-ban Kossuth-díjat kapott, 1999-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjat vehette át.
Ahogyan az irodalmat kedvelők, úgy Szegő János, az életművet gondozó Magvető Kiadó szerkesztője is úgy véli, hogy felfoghatatlan veszteség érte a magyar irodalmat Esterházy Péter halálával. „Hiába tudtuk az elmúlt egy évben, hogy milyen nagy a baj, mégsem tudtuk pontosan felmérni” – fogalmazott. Mint mondta, jelenleg könnyeken át nehéz objektívan nézni Esterházy életművét, amelynek nagy sajátossága volt a személyes jelenlét, az a hang, ami ő volt.
Esterházy Péter életművét méltatva Szegő János hangsúlyozta, hogy olyan nagy írók közé lehet őt sorolni, mint Mészöly Miklós, Kosztolányi Dezső vagy Ottlik Géza. Esterházy Péter a magyar irodalom „apafigurája volt”, aki egész életének minden cselekedetét, eseményét szöveggé tudta tenni, legyen szó akár a családjáról vagy betegségéről. Sajátos nyelvezete volt, amely sok forrásból és rétegből táplálkozott. A régi magyar irodalomtól kezdve a „csillaghegyi futballista dumákig, széles a spektrum”.
Mindegyik szövegét az irónia és a derű hatja át, ugyanakkor mindegyik írása mélyén felfedezhető egy kis mélabú is. „Utolsó könyvét, a Hasnyálmirigynaplót is egyedülálló olvasmánnyá teszi az az írói bátorság, ahogyan képes azt is ábrázolni, amikor a betegség szürkezónájában már a monotónia lesz úrrá és amikor a korábbi laufok és kitérők nem adatnak meg nekünk” – tette hozz Szegő János.
Az Esterházy-életmű tipikus példa arra is, hogyan lehet a köznyelv közhelyeit, kliséit vagy a sportnyelvet úgy átépíteni, hogy az költészetté váljon.
Az idei könyvhétre is két alaklommal ellátogatott, pedig akkor már nagyon beteg volt. Odafigyelt kortársaira, idősebb pályatársaira és a fiatalokra is. Felidézte, hogy megrendítő volt az, amikor néhány hónapja a Fiumei úti temetőben ő búcsúzott Kertész Imrétől.
„Jelenleg itt van a hiánya, de az az egyetlen szerencsénk van, hogy akárhova esünk most ebben a fájdalmunkban, valahol előbb-utóbb belebotlunk egy mondatába és valószínűleg neki most erre is sokkal frappánsabb mondata lenne” – jegyezte meg Szegő János.
Szüts Miklós szerint Esterházy Péter halálával „mindenki szegényebb lett, nem csak azok, akik használták a könyveit, hiszen mindenkiért írt, legfeljebb nem mindenkinek”.
Esterházy irodalmi munkásságának és személyének is köszönhetően a magyar narratíva az utóbbi évtizedekben népszerűvé vált, és bátran állítható, hogy ezt az olvasók meg is szerették. A magyar írók hada ma már nem a harmincas és negyvenes évek „kereskedelmi” szerzőiből áll, hanem olyanokból, akiknek jelentős mondanivalója van, új formákat, új stílust, új művészi érzéket kínálnak az irodalom számára. Esterházy Péter pesszimizmusa, sőt alapvető cinizmusa ellenére íróként mindent összevetve vigaszt adott.
A 66 évesen elhunyt Esterházy Péter Kossuth-díjas írót a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti, temetése augusztus 2-án, 11 órakor kezdődik Gannán, a családi sírhelyen a gyászszertartást Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát celebrálja. Az Esterházy család tagjai a Veszprém megyei Gannán a Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplom alatti mauzóleumban nyugszanak. A család azt kérte a gyászolóktól, hogy a virágokra szánt összeget az Alapítvány a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért segítő szervezetnek ajánlják fel.
