„Az egyetlen kivétel Gatsby volt, akinek nevét ez a könyv viseli – ő volt számomra mindannak a megtestesülése, amit nyíltan megvetek. Ha a személyiség sikeres gesztusok töretlen sorozatából áll, akkor lenyűgöző személyiség volt.” Részlet az Alinea Kiadónál megjelent F. S. Fitzgerald A nagy Gatsby c. regényéből.
F. Scott Fitzgerald világhírű regénye az 1920-as évek Amerikájának felszínesen csillogó világába vezeti az olvasót. Főhőse, a titokzatos Mr. Gatsby a társasági élet elismert alakjává válik, sikeres, körülrajongott személy. Estélyeinek látványos fényűzése rejtélyes múltat takar, eltitkolt, lassanként feltáruló érzelmekkel és vágyakkal. De mire vezethet az álmok kergetése ebben az önáltató és képmutató világban?
Francis Ford Coppola forgatókönyve alapján készült a könyv egyik legismertebb – két Oscardíjat nyert – feldolgozása, Robert Redford és Mia Farrow főszereplésével. A legújabb adaptációban pedig Leonardo DiCaprio és Carey Mulligan látható 2012 végétől a mozikban.
A világirodalom egyik meghatározó regényeként számon tartott mű most felújított fordításban jelenik meg az Alinea Kiadó Klasszik sorozatában.
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Amikor még fiatalabb és sebezhetőbb voltam, apám néhány tanáccsal látott el. Azóta is sokszor elgondolkoztam rajtuk.
– Mielőtt valakit megítélnél – így szólt hozzám -, jusson eszedbe, hogy ezen a világon nem mindenkinek adatott meg mindaz a lehetőség, ami neked.
Nem mondott többet, de mi mindig is csak ilyen visszafogottan társalogtunk egymással, s tudtam, hogy ennél jóval többre gondol. Ezért lehetőleg nem is mondok véleményt senkiről. Viszont ennek köszönhetem, hogy sok furcsa lénnyel ismerkedtem már meg, és sajnos néha unalmas fráterek áldozata lettem. Az átlagtól elütő elme könnyen felfedezi ezt a tulajdonságot, szinte vonzzák az ilyenek, különösen, ha normális személynek álcázva bukkannak fel. Így alakult, hogy az egyetemen alaptalanul „politikus alkatnak” bélyegeztek, mert a szertelen és a zárkózott diáktársaim is előszeretettel avattak be titkos bánatukba. Legtöbbször nem én kerestem e bizalmaskodást. Ha félreérthetetlen jelét láttam, hogy megint valami intim önkitárulkozás reszket a látóhatáron, gyakran színleltem alvást, úgy tettem, mintha nem érnék rá az üggyel foglalkozni, vagy éppenséggel elutasítóan könnyed voltam. Fiatal emberek vallomásai – vagy legalábbis az, ahogyan kifejezik magukat – rendszerint nem túl eredetiek, és nyilvánvalóan elfojtások torzítják szavaikat. Éppen ezért hat rájuk ösztönzőleg tartózkodásunk. S én egy kicsit mindig attól tartok, hogy valamiféle mulasztást követek el, ha megfeledkezek arról, amit apám kissé nagyképűen szokott kifejteni, és a magam részéről most ugyanígy ismétlek – nevezetesen, hogy a jellem pozitív vonásait nem egyenlően mérik születéskor.
Talán dicsekszem türelmemmel, de bevallom, ennek is van határa. Viselkedésünk alapja lehet kemény szikla vagy ingoványos mocsár, de bizonyos határon túl számomra ez az alap már nem számít. Amikor tavaly ősszel visszatértem a keleti partról, úgy éreztem, hogy legjobb lenne az egész világot uniformisba öltöztetni, hogy minden ember mindig azonos erkölcsi készenlét állapotában éljen; semmi kedvem nem volt zajos kiruccanásokra, s eszembe sem volt illetéktelenül bepillantani az emberi szívekbe. Az egyetlen kivétel Gatsby volt, akinek nevét ez a könyv viseli – ő volt számomra mindannak a megtestesülése, amit nyíltan megvetek. Ha a személyiség sikeres gesztusok töretlen sorozatából áll, akkor lenyűgöző személyiség volt. Hasonlóan azokhoz a bonyolult műszerekhez, melyek tízezer mérföldről is jelzik a földrengéseket, valami rendkívüli érzékenységgel reagált az élet apró rezdüléseire. S ez nem afféle lagymatag fogékonyság volt, amelyet fellengzősen „alkotói lelkialkatnak” szokás nevezni. Ellenkezőleg: tehetségét olyan romantikus hajlam és töretlen remény alkotta, amivel még soha, senki másnál nem találkoztam, s aligha fogok találkozni. Nem – végül is Gatsbynek volt igaza; a rajta élősködők és az álmai nyomán felvert undorító por miatt váltam egy időre fásulttá, már nem érdekelt a meddő szomorúságuk és a gyorsan lelohadó lelkesedésük.
