2017. október 20.  Péntek
Köd 6 °C Köd
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Köd 6 °C Köd

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Janikovszky Éva mindenkinek írt című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Janikovszky Éva mindenkinek írt

Szerző: / 2013. július 14. vasárnap / Kultúra, Irodalom   

Janikovszky Éva (Forrás: Janikovszky Éva/Facebook)“Életem legnagyobb elismerése az volt, amikor egy kislány megkérdezte tőlem: Éva néni Hogy tetszett arra rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?” Janikovszky Éva, a számtalan ifjúsági- és gyermekkönyv írója már tíz éve nincs közöttünk.

1926. április 23-án született Szegeden és tíz éve, életének 78. évében hunyt el Janikovszky Éva Kossuth- és József Attila-díjas író, a gyermek- és ifjúsági irodalom kiváló képviselője, akinek életműve ugyanúgy szólt a felnőtteknek is. Janikovszky Éva könyveinek címe, egy-egy mondata mára már szólássá vált, az Égigérő fűből sikeres film készült, feledhetetlen színészek közreműködésével. Réber László, az írónő állandó rajzolópárja groteszk, mulatságos illusztrációival nagyszerűen elevenítette meg történeteinek szereplőit.

Janikovszky ÉvaKucses Éva néven született, 1944-től a szegedi egyetemen hallgatott filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat, majd 1948-tól Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi karán szociológiát, filozófiát és pszichológiát és politikai gazdaságtant tanult. Első munkahelye a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium volt, a tankönyvosztályon volt főelőadó.

1953-tól a Móra Könyvkiadó szerkesztője, 1964-1987 között főszerkesztője volt, 1987-ben nyugalomba vonult, de továbbra is a kiadóban dolgozott, annak igazgatósági tagja is volt. A politikai nyomások és üldözések közepette a minisztériumi nehéz évek alatt, majd a kiadóban is mindig az emberség, a kiállás jellemezte magatartását, kapcsolatait. Sok írótársa köszönhette neki a megmenekülést és a munkalehetőséget is.

“De úgy gondolom, hogy a legfontosabb nem változott. Nem változott a pályaválasztás buktatókkal teli, gyakran csalódásokat tartogató útja, ma is gyakran átélik a fiatalok azt a fájó ütközést, amellyel a jövőről szőtt illúzióik a valósággal szembesülnek. Nem változott – sőt rövid háttérbe szorulás után újra divatba jött – az érzelmek elsőbbsége az emberi kapcsolatokban. Talán nem így beszélnek egymással a mai szerelmesek, mint e könyv fiataljai, azonban azt remélem, hogy ugyanúgy éreznek. Nemcsak szerelemet, hanem szeretetet, haragot, barátságot, szánalmat, megbánást, örömet, csalódást is. Hogy így van-e, ezt majd az olvasók döntik el” (Janikovszky Éva: Aranyeső)

1978 és 1995 között a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) megbízott elnöke, a nemzetközi Andersen-bizottság tagja. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól pedig az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának is. Hosszú betegség és sok szenvedés után, 2003. július 14-én halt meg Budapesten.

Első könyve (Csip-Csup) 1957-ben jelent meg, akkor még Kispál Évaként szerepelt. A Janikovszky Éva név, amely aztán a magyar irodalom egyik nevezetessége lett, 1960-ban a Szalmaláng című regény borítóján szerepelt először. Janikovszky Éva azóta 32 könyvet írt, művei 35 idegen nyelven, 40 kiadásban jelentek meg. Írásait korhatár nélkül szeretik, hangja összetéveszthetetlen, ahogy a felnőttek és gyerekek világát, vitáikat, ütközéseiket és egymásra találásukat remek humorral és mélységes emberséggel ábrázolja. Több könyvéből rajzfilm készült, sugározták gyermekeknek szóló tévéjátékát, írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban.

Janikovszky Éva mindenkinek írt

“Az én nevemről a kedves olvasónak – ha egyáltalán valami – hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.) De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudta, aki egy jó szóval illetett. Ezt a könyvet viszont felnőtteknek írtam. Az itt-ott megjelent, felnőtteknek szóló írásaim kedves olvasóinak ösztönzésére. Valóban érdekli Önöket, hogy mit írtam felnőtteknek? Én összegyűjtöttem, fogadják szeretettel.” (Janikovszky Éva : Az úgy volt)

Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok az időközben szintén elhunyt Réber László rajzaitól, ők ketten tökéletes alkotópárost alkottak. Ő kevés szóval ír, Réber egyetlen vonallal rajzol, mindketten – egymással tökéletes harmóniában – írva vagy rajzolva ironizálnak mindennapi dolgainkon. Réber nyakiglábjai Janikovszky módon szólalnak meg, Janikovszky hétköznapi emberkéi Réberül néznek ki. A Felelj szépen, ha kérdeznek, a Már iskolás vagyok, a Felnőtteknek írtam, a Kire ütött ez a gyerek?, a Ha én felnőtt volnék, az Égigérő fű kötetek Réber nélkül szegényebbek lennének.

Janikovszky-könyvekJanikovszky legismertebb művei: Csip-csup, Szalmaláng, Aranyeső (1962), Te is tudod ?(1963), Ha én felnőtt volnék (1965), Akár hiszed, akár nem (1966), Bertalan és Barnabás (1969), Felelj szépen, ha kérdeznek (1968), Velem mindig történik valami (1972), Kire ütött ez a gyerek? (1974), Már óvodás vagyok (1975), A lemez két oldala (1978), Örülj, hogy fiú , Örülj, hogy lány (1983), A Hét Bőr (1985), Felnőtteknek írtam (1997), Mosolyogni tessék (1998), Ájlávjú (2000), De szép az élet (2001), Ráadás (2002).

“Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen – , hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból. Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű.” (Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék)

Janikovszky Éva meséit külföldön is imádják. A budapesti Móra Könyvkiadónál megjelent német nyelvű
Janikovszky-köteteket mind egy szálig elkapkodták
.

Az írónő számos kitüntetés (József Attila-díj, a Gyermekekért díj, a francia, a német “az év legjobb ifjúsági könyve”) birtokosa, a Mosolyrend Lovagja, a Greve-díj és a Budapestrét-díj tulajdonosa volt. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét, 2001-ben a Móra Ferencről elnevezett új irodalmi díjat. Több évtizedes írói munkásságáért 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, sajnos már csak nagybetegen,vehette át a rangos elismerést.

A pályatárs Szabó Magda, aki róla mintázta az Abigél Horn Micijét, így búcsúzott tőle: “…gyerek, felnőtt megrendülten néz utánad, az olvasók, az öregek, az elfáradtak, akik életerejét írásaidban visszaperelted, gyerekek, akik ábrázolásod révén emberközelbe kerülhettek végre a szüleikkel.” Ő maga egyszer azt mondta: “Életem legnagyobb elismerése az volt, amikor egy kislány megkérdezte tőlem: Éva néni Hogy tetszett arra rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?”

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek