„Mindig másként lesz minden, mint ahogy / vágyunk álmodta és a balga hit” Keresztury Dezső Széchenyi, József Attila- és Herder-díjas író, költő, kritikus, műfordító, irodalomtörténész, akadémikus 20 éve, 1996. április 30-án halt meg.
Zalaegerszegen született 1904. szeptember 6-án. Apja, a város polgármestere, korán meghalt. A fiú a zalaegerszegi főgimnáziumban tanult, ahol többek között Mindszenty József, a későbbi bíboros is tanította, végül Budapesten az Érseki Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1922-ben. Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt. 1927-ben tanári, 1928-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
KERESZTURY DEZSŐ: MINDIG MÁSKÉNT
Mindig másként lesz minden, mint ahogy
vágyunk álmodta és a balga hit
szeretné, egyre bontva szárnyait,
ha a remény holdfénye felragyog.
Micsoda sors ez, mely győztes tusát
ígér, célt, tervet súg – s nem teljesít
semmit, hogy amit ajándékul ád,
csak súlyosbítsa lelkünk terheit!
Remegve állunk, megváltó csudát
esengve: elvarázsolt szarvasok;
agancsaink gúzzsáfont ágú fák,
melyeknek izzó árnyán láng lobog;
s megrendülne, ki értené, miket
suttog lombjukban az emlékezet.
Keresztury Dezső 1929-től közeli kapcsolatban volt Babits Mihállyal. Később sokat tett hagyatékának megmentéséért, s tevőlegesen hozzájárult – a sötét és néma évek után – a költő szellemiségének újraébresztéséhez. 1929-től 1936-ig a berlini Humboldt Egyetem Magyar Intézetének könyvtárosa és az egyetem magyar lektora, 1936-tól 1945-ig az Eötvös Kollégiumban a magyar irodalom tanára volt. 1937 és 1944 között a Pester Lloyd című német nyelvű budapesti lap kulturális rovatát vezette. E liberális szellemű újságban a háború alatt a humánus értékek szellemében számos elhallgattatott, üldözött vagy emigráns német szerző kapott nyilvánosságot. Személyesen is mindent megtett e nehéz időkben, hogy embereket mentsen. 1944-1949 között a Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagja volt. 1945-ben az Eötvös Kollégium igazgatójává nevezték ki. Ugyanebben az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar nemzeti klasszicizmus magántanára, valamint az Írószövetség alapító tagja lett.
Az 1945. november 4-i választások nyomán, november 15-én a Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként vallás és közoktatási miniszter lett a koalícióban. A magyarság jövője érdekében az egész művelődéspolitika reformjára törekedett. Egyszerre tudott európai és magyar, forradalmár és reformer, modern és konzervatív lenni. Kultúrpolitikai eszménye a műveltség, igazság és emberség volt.
„A magyarság önszemlélete nemcsak ma, de már századok óta türelmetlen tettvágy és halálos kétségbeesés közt hullámzik. Magasság és mélység azonban csak egy középső rétegre vonatkoztatva nyeri el értelmét. Ezt a kiegyensúlyozó kedélyréteget fatalisztikus bölcsesség, valóságkedvelő józanság és melegen gyöngyöző jókedv jellemzi.” (Keresztury Dezső: A magyar önismeret útja)
1944-1949 között a Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagja volt. 1945-ben az Eötvös Kollégium igazgatójává nevezték ki. Ugyanebben az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar nemzeti klasszicizmus magántanára, valamint az Írószövetség alapító tagja lett. Az 1945. november 4-i választások nyomán, november 15-én a Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként vallás és közoktatási miniszter lett a koalícióban. A magyarság jövője érdekében az egész művelődéspolitika reformjára törekedett. Egyszerre tudott európai és magyar, forradalmár és reformer, modern és konzervatív lenni. Kultúrpolitikai eszménye a műveltség, igazság és emberség volt.
„Olyan művekre szerettem volna felhívni a figyelmet, amelyeknek egy része csupán történelmi érdekű, más csoportja ritka ereklye, sok darabja azonban legfeljebb derékig áll csak létrejöttének korában: fénye visszasugárzik elődeire és megújulva, megújítva tovább hat az áramló időben. Már csak ezért sem lehet e könyv képeit szoros történelmi egymásutánban elrendezni. Csoportosításuk közben mégis igyekeztem irodalmunk változásainak menetét követni. Így is éreztetni szeretném irodalmunk fejlődésének folytonosságát, szakadékosságát, drámai fordulóit.” (Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve)
Megterveztette az új általános iskolai rendszert, s előkészítette a középiskolai és felsőoktatási reformot. Az egyházakkal és vallásos szervezetekkel jó viszonyra törekedett, tiszteletben tartotta hagyományaikat és érdekeiket. Művelődés- és egyházpolitikája kiváltotta a két munkáspárt nemtetszését. 1946 végén lemondott, de 1947. március 14-ig hivatalában maradt.
1948-ban, a teljes kommunista hatalomátvételkor lemondatták az Eötvös kollégium éléről, majd feloszlatták az intézményt. 1948-50 között az MTA főkönyvtárosa, 1950-71 között az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője volt. 1971-ben nyugdíjazták.
A Rákosi-rendszer idején kiszorult az irodalmi életből, és csak 1956-tól jutott szerephez. Az irodalom legtöbb műfajában alkotott. Versei tudatosan kapcsolódnak a magyar klasszikus költészet vonulatához. Irodalomtörténészként Horváth János tanítványa volt. Szépíróként és kritikusként a Nyugat második nemzedékéhez tartozott.
Ötven esztendőt töltött Arany János kutatásával. Nevéhez fűződik Arany János, Batsányi János, Madách Imre műveinek kiadása, Madách Mózesének színrevitele a Nemzeti Színházban. Szerepe volt a magyar-német szellemi kapcsolatok fenntartásában. Fotóművészekkel több tematikus kötetet is kiadott (például a Balatonról, Bartók színpadi műveiről). Munkásságáért 1968-ban József Attila-, 1976-ban Herder-, 1996-ban Széchenyi-díjat kapott. 2004-ben írói és művelődéspolitikai tevékenységéért Magyar Örökség-díjban részesült (posztumusz). Budapesten hunyt el 1996. április 30-án.
