A modern etológia egyik megalapítója és a környezethez való jelenkori viszonyunk egyik profetikus hatású alakítója volt. Konrad Lorenz 110 éve született.
Óriási életműve a mai napig szolgálhat újdonságokkal a nem német nyelvű világban – nem beszélve ennek az életműnek a szakadatlanul folyó értékeléséről. A viselkedéstudomány lorenzi vonulata máig a legjelentősebb: Magyarországon például Csányi Vilmos számítja magát a tudománytörténeti jelentőségű kutató követői közé.
Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák etológus, a korszerű magatartás-kutatás egyik fő iskolájának alapítója 110 éve, 1903. november 7-én született Bécsben. Tekintélyelvű családban nőtt fel, orvos apja nyomására ő is medikusi diplomát szerzett. Az állatok gyermekkorától érdekelték, otthon különféle állatokat – halakat, majmokat, kutyákat – tartott és nevelt. Még egészen fiatalon elvállalta a Schönbrunni Állatkert beteg lakóinak gondozását.
Vonzalmának engedve a bécsi egyetemen zoológiát és pszichológiát tanult, gazdag szüleinek vidéki otthona ekkor vált afféle Noé bárkájává, amelyet csókák, vadlibák, hollók és mindenféle négylábúak népesítettek be. 1935-ben írta le kacsa- és libafiókáknál a bevésődés (imprinting) jelenségét: kikelésük után azonosítják valódi vagy pótszülőjüket, és követik, ami egész életükre meghatározza viselkedésüket.
A német hadsereg katonaorvosaként esett szovjet hadifogságba. 1950-ben az ő számára létrehozott Max Planck összehasonlító magatartáskutató központ igazgatója lett. A Nobel-díjat 1973-ban kapta meg – egy holland és egy német tudóssal megosztva – az egyéni és társas magatartási sémák szerveződésére és előidézésére vonatkozó felfedezésekért.
„Egy szép napon azonban mindkét eb szempontjából módfelett kínos és meglepő esemény történt: a kerítés alapos javításra szorult, s e célból egy részét lebontották. A hegynek fel vezető tizenöt méteren megvolt, a Duna felé eső fél hosszon hiányzott. Bully meg én fentről lefelé baktattunk a főutcán. A spicc persze már messziről észrevett bennünket, és morogva, izgalomtól remegve várt a kert legfelső sarkában. Először, mint mindig, helyhez kötött szópárbaj bontakozott ki a kerítés végénél, aztán mindketten nekilódultak a szokásos frontális száguldozásnak a palánkon innen és túl. Ám rémület: túlhaladtak azon a ponton, ahonnan kezdve a kerítés hiányzott, de a hiányt már csak akkor észlelték, amikor a kert alsó végében, vagyis az újabb szópárbaj előírásos helyén kikötöttek. És íme, ott állt a két hős, égnek meredő szőrrel, vicsorgó fogakkal, a kerítés meg sehol! Egy csapásra elnémult az ugatás. Tétováztak vajon, eltűnődtek? Nem! Egy kutyaként fordultak sarkon, szoros párhuzamban visszavágtattak a kertnek abba a részébe, ahol még állt a kerítés, és őrjöngő dühvel ugattak tovább.” (Konrad Lorenz: Ember és kutya)
Nem laboratóriumban, hanem természetes helyzetekben vizsgálta szabadon élő állatok viselkedését. Kimutatta, hogy az állatoknál két vagy több egyszerre aktiválódó ösztön egyetlen cselekvéssorban jelenik meg. Fényt derített arra, hogyan fejlődik az egyedi élet során az állatok viselkedése, bizonyította az örökletes elemek létezését, bár hangsúlyozta, hogy a magasabb fejlettségű fajoknál nehezebb az öröklött és tanult sémák arányát szétválasztani. Leírta az öröklött tanító mechanizmust is, amely egyes cselekvési sémák kulcsingerekre történő előhívását jelenti. Felismerte, hogy az élőlényeknek nemcsak testi felépítése, hanem magatartásprogramjai is evolúciós nyomás alatt alakultak ki, és beleágyazódnak a genetikai kódba. Eszméi segítettek a magatartásminták evolúciós eredetének megértésében, az agresszió örökölt gyökereinek feltárásában.
Salamon király gyűrűje és egyéb érdekességek
Legismertebb, az etológia iránti érdeklődést felkeltő műve a Salamon király gyűrűje, amelyben szórakoztató módon számol be állatokkal kapcsolatos tapasztalatairól. A tudós felemelte szavát a Duna természetes állapotának megőrzése érdekében, a zwenterdorfi atomerőmű üzembe helyezése, a tervezett hainburgi vízerőmű ellen is. Az egyre erősödő zöld mozgalmak alapító atyjuknak tekintik, mert számos művet publikált az emberi környezet és az emberi faj megvédése érdekében.
1989. február 27-én, Bécsben halt meg. Ragyogó tudományos eredményeit beárnyékolja, hogy Hitler 1938. márciusi bécsi bevonulása után az Anschluss hívének vallotta magát, és felvételét kérte a náci pártba. Akkori tudományos írásaiban a náci terminológiát használta, majd önéletrajzi töredékeiben megpróbálta igazolni ezeket a nézeteket. Lorenz azt állította, hogy félreértették, és „mélységes sajnálatát” fejezte ki amiatt, hogy valaha is használta „annak a kornak a terminológiáját”.
