„Visszavonulni? Majd csak akkor, ha az Úr hív” – mondta B.B. King Grammy-díjas amerikai gitáros, dalszerző. A blues királya 90 éve, 1925. szeptember 16-án született.
Riley B. King néven a Mississippi állambeli Itta Benában, egy ültetvényen látta meg a napvilágot. Gyermekkora munkával telt, szabad idejében gospel kórusban énekelt. Időközben megvette első hangszerét, amelyen maga tanult meg játszani. Igazán komoly hangszerhez csak tizenhat évesen jutott. 1946-ban autóstoppal Memphisbe, a Mississippi-delta zenei fővárosába utazott, ahol nagybátyja, az elismert blueszenész Bukka White vette szárnyai alá. 1948-tól szerepelt a rádióban, immár Beale Street (Memphis zenei főutcája) Blues Boy, majd Blues Boy King néven, végül a B.B. King művésznév mellett kötött ki.
1949-ben elkészült első felvétele, 1951-ben először került fel dala a slágerlistára. 1985-ig összesen 74-szer szerepelt a Billboard-listán, a The Thrill is Gone még a poplistákat is megjárta. Zenéje ötvözte a tradicionális bluest, a dzsesszt, a szvinget és a popot. Példaképe volt T-Bone Walker, Lonnie Johnson és Blind Lemon Jefferson.
Hosszú pályafutása során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Elvis Presley, John Lee Hooker, Chaka Khan, Eric Clapton vagy a U2. Karcosan mély éneke, egyedi gitárkezelése blueszenészek nemzedékeinek szolgált mintaképül, nemrégiben harmadiknak rangsorolták minden idők 100 legjobb gitárosa közül.
Több mint hetven lemeze jelent meg (nem számítva a több száz válogatásalbumot), 15 ezernél több fellépést vállalt, 15 Grammy-díjat és Grammy-életműdíjat is kapott, több egyetem tiszteletbeli doktora volt, 1987-ben a rock and roll halhatatlanja lett. 2004-ben Polar-díjat kapott, 2006-ban átvehette a legmagasabb amerikai polgári elismerést, az Elnöki Szabadság érdemrendet.
Öt kontinens csaknem 70 országában adott koncertet, Magyarországon 1996-ban és 1997-ben szerepelt, másodszor Tátrai Tiborral, és játszott az amerikai katonáknak a taszári támaszponton. 2009-es turnéján is érintette Budapestet, ami azért volt örömteli meglepetés, mert 2006-ban egy búcsúturnén már elköszönt az öreg kontinenstől. 2008-ban, jóval túl a nyolcvanon, a gyökerekhez visszatérő, élő lemezzel örvendeztette meg rajongóit, 2012-ben életművét összefoglaló, több lemezes válogatása jelent meg Ladies and Gentlemen… Mr. B.B. King címmel.
Életének legfontosabb szereplője Lucille volt, „aki” nem a felesége (bár ebből is volt neki kettő, gyereke pedig állítólag tizenöt), hanem szeretett gitárja. A legenda szerint az ötvenes években egyik koncertjén két férfi összeverekedett egy nő miatt, ezt követően tűz támadt, ő pedig életét kockáztatva mentette ki a lángokban feledett gitárját. Amikor megtudta, hogy az épület egy Lucille nevű nő miatt dőlt romba, emlékeztetőül így nevezte el hangszerét.
Fénykorában évente 300-nál több fellépése volt, egyebek között erre mentek rá házasságai is. Még hetvenévesen is évi 260 koncertre futotta az erejéből, és bár a fellépések száma jelentősen csökkent, utolsó éveiben is gyakran állt színpadra.
2014-ben Jon Brewer rendezésében – BB King: The Life of Riley (BB King: Riley élete) – dokumentumfilm jelent meg az életéről.
A cukorbeteg zenész 2014 őszi chicagói színpadi rosszulléte után folyamatos ápolásra szorult. Többé nem épült fel, 2015. május 14-én Las Vegasban halt meg. A Mississippi deltájában fekvő Indianolában, az életének szentelt B.B. King múzeum és zenei központ kertjében temették el.
