2017. augusztus 24.  Csütörtök
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 24.  Csütörtök   Bertalan
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős

Ahol Kölcsey nyugszik

Pest első állandó magyar színháza

Szent István emlékezetének napja

Új szereplőket keres a Barátok közt

Ahol Kölcsey nyugszik  
Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 23-án hunyt el Csekén, a mai Szatmárcseke elődtelepülésén. Nyughelye a Tisza-parti falu egyik nevezetessége, a népi csónakos fejfás temető.
Pest első állandó magyar színháza  
180 éve, 1837. augusztus 22-én, 180 éve megnyílt Pest első állandó magyar színháza, a Pesti Magyar Színház, 1840-től Nemzeti Színház.
Szent István emlékezetének napja  
Államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Aki azért élt, hogy elmesélje az életét című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Aki azért élt, hogy elmesélje az életét

Szerző: / 2017. március 6. hétfő / Kultúra, Irodalom   

“Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.” Március 6-án ünnepelné 90. születésnapját Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, a Száz év magány című regény szerzője.

“Azért élek, hogy elmeséljem az életemet”

Gabriel García Márquez, az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hatású írója sajnos már 2014 áprilisa óta nincs közöttünk, és élete utolsó időszakában már nem tudott alkotni. Gabriel José de la Concordia García Márquez banánültetvényeiről híres Aracatacában született 1927. március 6-án. Életének első éveit nagyszüleinél töltötte, nagyapja kalandos párbajokról és izgalmas csatákról, szerelmi kalandokról, nagyanyja babonákról, népi hiedelmekről és szellemekről regélt neki. A tehetséges gyermekek számára fenntartott jezsuita iskolában, majd a bogotai egyetem jogi karán tanult. Mivel a jog legkevésbé sem érdekelte, olcsó kávéházakban múlatta idejét, olvasott és egyre komolyabban írogatott, majd 1950-ben végleg az újságírás és az irodalom mellett döntött. Első regényét, A söpredéket barátai adatták ki 1954-ben, miközben ő Rómában az olasz filmművészetet tanulmányozta.

Fidel Castro kommunista politikus és  Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író (Fotó: Twitter)“Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! – És rögtön utána, mint a félrevert harang: – Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán.” (Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet)

Európában barangolva Magyarországot is felkereste, lapjának megszűnte után Párizsban élt, itt született Ezredes úrnak nincs, aki írjon című regénye. 1956-ban hazatért, feleségül vette gyermekkori szerelmét és két fia született. A család szinte állandóan úton volt: Márquez a kubai Prensa Latina hírügynökség munkatársaként Havannában, később New Yorkban, majd Mexikóban dolgozott, itt készült világhírű regénye, a Száz év magány.

Egy nyaralás során érezte meg, hogy végre rátalált saját hangjára és témájára, s 18 hónapig szobájába zárkózva csak írt és dohányzott. Az 1967-ben elkészült regény páratlan sikert aratott, pillanatok alatt szétkapkodták, több tucat nyelvre lefordították, díjak özönével jutalmazták. A Buendía család történetén keresztül egész Kolumbia történelmét felvázoló műben Márquez a csodás, misztikus eseményeket a legköznapibb realizmusba ágyazta, a mesés történésekről úgy számol be, mintha azok a világ legtermészetesebb dolgai lennének, s ezért is tartják a regényt az ún. mágikus realizmus legragyogóbb példájának.

Márquez egy ideig Spanyolországban, majd a hetvenes évek végétől ismét Mexikóban élt, s egyre aktívabban vett részt a közéletben is. Nyíltan vállalt baloldali nézetei és Fidel Castróval fenntartott barátsága miatt hazájában és az Egyesült Államokban nem volt szívesen látott vendég. 1981-ben megkapta a Francia Becsületrendet, ekkor jelent meg az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című kisregénye, amelyből film is készült. 1982-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, s kiadták A guajáva illata című regényét.

Az ezt követő időszakban az írás mellett utazott, tanított és politizált. 1999-ben nyirokcsomórákot diagnosztizáltak nála, ettől kezdve kissé visszavonultabban él. Az írással azonban nem hagyott fel, 2002-ben megjelent memoárja Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel, melyben azt is írja: “A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka.”. 2004-ben pedig a Bánatos kurváim emlékezete című regénye.

Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika.

Több művét is megfilmesítették, a szülei tragikomikus szerelmének és házasságának emléket állító Szerelem a kolera idején című regényéből készült film idén került a magyar nézők elé.

Gabriel García Márquez (1927-2014) író (Fotó: Babelio.com)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek