„Ott van még a Muzulmán Testvériség választási eredménye is, ami kiszámíthatlan, ha átlépik a húszszázalékos szimbolikus határt, az változtathat az erőviszonyokon…”
2022 közel van-e hozzánk vagy távol van még tőlünk? Michel Houellebecq legújabb regénye mindenesetre közel hozza a lehetséges jövőt. A Behódolás főhőse a 44 éves irodalmár François, még csak rezignált, de nemsokára teljesen kiég. Élete sivár, egyhangú, olyan mint egy igazi Houellebecq-hős. Kedvtelenül tanít az egyetemen, egyre ritkábban vannak nála fiatalabb szeretői, egyre gyakrabban olvassa kedvenc régi szerzőjét, Huysmanst, és egyre intenzívebben figyeli az őt körülvevő világot, kivált a belpolitikai fejleményeket.
Franciaország elnököt készül választani. A szélsőjobboldali Nemzeti Front vezére (Marine Le Pen) toronymagasan vezet, mögötte fej-fej mellett lohol a Szocialista Párt jelöltje (Manuel Valls – napjaink francia miniszterelnöke) és a Muzulmán Testvériség vezetője (Mohammed Ben Abbes – legjobb tudomásunk szerint kitalált karakter). A második fordulóba csak az első két jelölt jut be. A Nemzeti Front „Európa bennszülötteit” akarja megvédeni, a Muzulmán Testvériség pedig felszámolni a laikus állam jogi kereteit, elsorvasztani a világi oktatást, megszüntetni a nemek egyenlőségének elvét, engedélyezni a többnejűséget – mindezt nem véres radikalizmussal és tébolyult hőbörgéssel, hanem geopolitikai-birodalmi törekvéseket dédelgetve, józan hidegvérrel. A verseny kiélezett, Franciaország feszülten figyel, a változás elkerülhetetlen.
A Behódolás sokrétű könyv: mediális szövegjáték a valósággal és a fikcióval, erotikus merengés, politikai provokáció, társadalmi pamflet, fanyar utópia. De még inkább polémia: a szenvedélyes racionalizmus gondolat- és felelősségébresztő vitairata.
A könyv előbb Franciaországban majd egész Európában fontos közéleti vitákat generált: politikusok, értelmiségiek, művészek szólaltak meg Houellebecq regénye kapcsán. Milyen lesz a holnapután Franciaországa és ekképpen Európája? Mit tud kezdeni a vallási radikalizmussal, a fundamentalizmussal egy jóléti demokrácia? Hogyan reagáljon a felvilágosodás kultúrájával szembeni radikális türelmetlenségre egy felvilágosult értelmiségi?
A regény megjelenése után néhány héttel valóban elindult egy muszlim identitású párt a franciaországi helyhatósági választásokon, és megszerezte első képviselői helyeit.
Részlet a kötetből:
Amikor kijöttem az órámról (vajon mi érdekelheti a két burkás szüzet Jean Lorrainben, ebben az undorító buziban, aki maga is nyársalópolgárnak nevezte magát? Vajon tisztában van az atyjuk a tanulmányaik igazi természetével? Az irodalom mindent elbír széles hátán), Marie-Françoise-ba ütköztem, aki felvetette, hogy ebédeljünk együtt. A mai napom határozottan társasági jelleget kezd ölteni.
Nagyon szerettem ezt a szórakoztató, rosszmájú vénasszonyt, aki élt-halt a pletykákért; mivel már ezer éve professzor volt, és fontos pozíciót töltött be néhány tanácsadó testületben, az ő pletykáinak nagyobb súlya és hitele volt, mint a jelentéktelen Steve fecsegésének. Marie-Françoise egy Monge utcai marokkói vendéglőt ajánlott – tehát nemcsak társasági, hanem halal napom is lesz.
