Ma ünnepeljük a Táncművészet Világnapját abból az alkalomból, hogy 1727-ben ezen a napon született Jean G. Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója.
Április 29. a Táncművészet Világnapja, melyet a Nemzetközi Színházi Intézet 1981. évi madridi közgyűlésének kezdeményezésére először 1982-ben ünnepelték meg arra emlékezve, hogy 1727-ben ezen a napon született Jean-Georges Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet nagy megújítója.
Jean-Georges Noverre a „Balett Shakespeare-je”-ként vált ismertté. Bár 150 balettjének egyike sem maradt ránk, a művészetre tett hatása adta neki a „Balett nagyapja” nevet. 1754-ben készítette el első balettjét és 1760-ban kiadta Levelek a táncról című könyvét, amely egészen a XX. század elejéig forradalminak számított. Noverre tette a legtöbbet azért, hogy a balett szórakozásból, puszta időtöltésből a cselekmény balettjává váljék, s ezzel lehetőség nyíljon emberi érzésekről szóló történetek megjelenítésére.
A világnap a táncművészet művelőinek megbecsülésére is ráirányítja a figyelmet, hisz ők gyerekkoruktól teljes szellemi és fizikai képességüket a tánc szolgálatába állítják, s többnyire életük derekán véget ér pályafutásuk.
Noverre, akit a „Balett Shakespeare-jeként” is emlegetnek, táncolt Berlinben, Párizsban és Londonban. Első sikeres koreográfiai munkáját 1754-ben állította színpadra Kínai ünnepek címmel. 1760 és 1767 között Stuttgartban a württembergi hercegi udvar balettmestere volt. Itt alkotta meg mesterműveit, a Médeia és Jászon, az Ámor és Psyché című darabokat.
A tánc nagy reformereként Stuttgartban sikerült megvalósítania azokat az elképzeléseket, amelyeket Európa-szerte híressé vált Levelek a táncról és a balettekről (1760) című könyvében fejtett ki. Szakítani kívánt mindazzal, ami hagyományos volt (maszk, kosárszoknya, sarkas tánccipő), és a táncot új szabályokkal, új elemekkel (zene, díszlet, rendezés) gazdagította. Ő teremtette meg a cselekményes balettet, amelyben a drámai mondanivaló és a pantomim elsőbbséget kapott, a korábban túlhangsúlyozott technikai virtuozitást is ennek rendelte alá.
Az ő tanítványa volt Marie Antoinette, a későbbi francia királyné, aki mesterét 1776-ban a párizsi Opera balettmesteri tisztéhez segítette. Noha több mint 150 balettet koreografált, mégis inkább íróként, teoretikusként tartják számon. Ő tette a legtöbbet azért, hogy a balett szórakozásból, puszta időtöltésből a cselekmény balettjává váljék, s ezzel lehetőség nyíljon emberi érzésekről szóló történetek megjelenítésére.
A világnap a táncművészet művelőinek megbecsülésére is ráirányítja a figyelmet, hiszen ők gyerekkoruktól a tánc szolgálatába állítják szellemi és testi képességeiket, s többnyire életük derekán véget ér pályafutásuk.
A világnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése, ösztönözve a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig. E napon számos programot szerveznek a tánc köré, így többek között Debrecen főterén egész napos néptánc ünnepséggel várják az érdeklődőket, ahol a bemutatókon túl a táncház hagyományait is felelevenítik, a Nemzeti Táncszínházban pedig gálaestet rendeznek.
A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége már hosszú évek óta gálaestet rendez a táncművészet legnagyobb ünnepén, amelynek keretében átadásra kerülnek a Szövetség szakmai díjai. Ugyancsak ezen az estén kerül sor az Imre Zoltán-díj átadására is. A Gálaest tervezett közreműködői: Magyar Nemzeti Balett, Győri Balett, Pécsi Balett, Szegedi Kortárs Balett, Magyar Állami Népi Együttes, Duna Művészegyüttes, Magyar Táncművészeti Főiskola és a Budapest Táncszínház. Csatoltan találja a Gálaest programját.
Fotó: Nemzeti Táncszínház, Hermitage, Louvre
