2017. május 30.  Kedd
Közepesen felhős 27 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. május 30.  Kedd   Janka, Zsanett
Közepesen felhős 27 °C Közepesen felhős

John Fitzgerald Kennedy 100

A kiegyezés napja

Palásthy Ágnes: Arabella sportol

Lechner összes

John Fitzgerald Kennedy 100  
100 éve, 1917. május 29-én született Brookline-ban John F. Kennedy, az Egyesült Államok harmincötödik elnöke.
A kiegyezés napja  
150 éve, a kiegyezés évére Ausztriának szüksége volt Magyarországra, hogy birodalmi státusát fenntarthassa.
Palásthy Ágnes: Arabella sportol  
Palásthy Ágnes meséje hatalmas kaland gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Lechner összes  
Lechner Ödön a nemzeti építészet apostola volt, aki alkotásaival ma is hat. Aki kinyitja ezt a szép albumot, megtapasztalja művészi erejét.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) “A túlzás megöli a lényeget” című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

“A túlzás megöli a lényeget”

Szerző: / 2016. október 22. szombat / Kultúra, Teátrum   

Bors, Szendrő József, 1968 (Fotó: Wikipédia)Még a grúziai fogolytáborban sem hagyta el szakmáját: lágerszínházat szervezett fogolytársainak. 45 éve, 1971. október 22-én halt meg Szendrő József Jászai Mari-díjas színművész, rendező, műfordító, színházigazgató.

1914. augusztus 18-án született Budapesten, apja orvos volt, anyja tanítónő. Az 1919-es proletárforradalom után apját mint kommunistát kilenc havi börtönbüntetésre ítélték, a Horthy-rendszerben a baloldali kötődésű Szendrő hivatalos állást nem tölthetett be, s csak 1945-ben rehabilitálták.

A Színművészeti Akadémiát 1936-ban végezte el, s azonnal a Nemzeti Színházhoz került. 1938-ban Miskolcra szerződött, majd ismét Budapesten, a Royal Színházban és a Vígszínházban játszott. 1939-ben két évre bevitték katonának, katonaévei után ismét a fővárosban játszott mint fellépti díjas színész, és tagja volt a Hont Ferenc által szervezett Független Színpadnak. 1944-ben újra behívták, s még az év október 15-én önként átment szovjet hadifogságba. Három hónap partizániskola után lágerbe került, s a grúziai fogolytáborban lágerszínházat szervezett.

1947. szeptember 21-én hozta haza egy hadifogoly-szerelvény a Nyugatiba. A csontsovány, megnyúlt arcú színész egyenesen a Nemzeti Színházba sietett, s rögtön szerződtették. Major Tamás, a Nemzeti igazgatója már korábbról ismerte Szendrő kiváló színházszervező és -irányító képességét, s inkább ezeket hasznosította, mint színészi kvalitásait. Szerepet nemigen adott neki, de ha más színházakat ki kellett segíteni, kölcsönadta.

“Imádom a színházat és a színészeket, mert fényt és meleget visznek a sok fakó ember életébe. Az igazi színész játékában méltóság és stílus van, az igazi komédiások jótevői az emberiségnek.”

Cole Porter: Csókolj meg, Katám! - Szendrő József és Lehoczky Zsuzsa (Fotó: MaNDa)

1949-ben Szendrő Józsefet kinevezték a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójává, 1952-ben a budapesti Néphadsereg Színház (Vígszínház) rendezője és színésze, 1955 őszén főrendezője lett. Közben 1954-55-ben megszervezte a József Attila Színházat, ahol igazgatói posztot töltött be. 1958-ban kinevezték a debreceni Csokonai Színház igazgatójává, 1960-tól a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. 1963-tól egy évadra a Petőfi Színház, 1964-66 között a Fővárosi Operettszínház színésze, rendezője, 1966-tól haláláig a Nemzeti Színház színésze volt.

Tulajdonképpen alanyi költőként indult, s az írással később, sokirányú színházi elfoglaltsága idején sem hagyott fel. Pályámról című életrajzi írásait a Film Színház Muzsika című hetilap közölte 1959-ben. Előadóestjein, az 1960-as években, saját írásait is felolvasta. Hadifogságban megszerzett nyelvtudása révén tíz orosz darabot ültetett át magyarra, a többi között Osztrovszkij: Erdő, Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek, valamint Zorin: Varsói melódia című művét. Ez utóbbiban nagy sikert aratott Törőcsik Mari és Sztankay István, valamint a rendezőként debütáló Iglódi István.

Szendrő színpadi alakításait kevéssé őrzi az emlékezet – kezdetben hősöket (például Rómeót) alakított, később falstaffi alakja, jellegzetes orgánuma karakterszerepekben érvényesült -, viszont neki köszönhető a magyar színésztársadalom számos kiválóságának pályára állítása. Kálmán György és Máthé Erzsi karrierjét ő indította el Pécsett, neki köszönhető, hogy Latinovits Zoltán és Hofi Géza Debrecenből indulva a magyar előadó-művészet meghatározói lettek (Hofi a művésznevét is tőle kapta), s ő volt Mécs Károly és Papp Éva első sikereinek kovácsa Szegeden.

Utószezon - Rajz János, Szendrő József, Kovács Károly és Kőmíves Sándor, 1966 (Fotó: MTI/OSZK)

Közvetlen és szellemes társasági ember volt, pályatársai szerint az utolsó nagy bohém a szakmában. Ahol megjelent, ő lett a társaság középpontja. Számos anekdota, tréfa, “aranyköpés” fűződik nevéhez. Nagyon fájt neki, hogy az a társadalmi rend, melyben hitt, félresikerült, s ő ennek a torzónak a haszonélvezője volt. Ez kiölte belőle az érvényesülés vágyát, noha, mint Galsai Pongrác íróbarátja megfogalmazta, “az energiával, amelyet kitermel, erőműveket lehetne működtetni. Nem csak rajta múlik, hogy olykor játékvonatokat kell futtatnia egyik papírmasé alagúttól a másik bádogállomásig”.

1949-ben feleségül vette Máthé Erzsit, akivel nyolc évig élt együtt, majd másodszor is megnősült, de az sem hozta meg a boldogságot. Szomorú, magába zárkózó ember lett belőle, egyre rosszabb állapotba került, s “hagyta elpusztulni magát”- így fogalmazott barátja, Latinovits Zoltán, aki búcsúztatóját is mondta. 1971. október 22-én halt meg. Egy évvel korábban kapta meg a Jászai Mari-díjat.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek